2010.05.03 - Csélcsap természetűek és csapodárok a gepárdok A pettyes nagymacskák DNS-ének elemzése kimutatta, hogy a nőstény gepárdok igen csélcsap természetűek: az egy alomból származó utódaiknak csaknem a fele különböző apától származik.
A gepárdokat (Acinonyx jubatus) a veszélyeztetett fajok között tartja számon a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN). A szaporodó állományt 10 000 egyed alattira becsülik, és a fajt az élőhely elvesztése és az orvvadászat fenyegeti.
Apasági vizsgálatok
A kutatás az északnyugat-tanzániai Serengeti Nemzeti Park gepárdjait követte nyomon kilenc éven át. 176 gepárd ürülékéből vett minták DNS-elemzésével megállapították, hogy a gepárdok közt gyakori a hűtlenség, ami pedig nem jellemző a többi nagymacskára.
A vizsgált 47 alomnak a 43 százalékában találtak egynél több apától származó kölyköket. Néhány esetben három apa is osztozott egyetlen alom kölykeinek apaságán. Az egyik kutató szerint ez az arány a valóságban még magasabb lehet, mivel a gepárdkölykök halandósága igen nagy az első néhány héten, így lehetetlen volt mindegyiktől mintát nyerni.A nőstény gepárdok azért képesek több hímmel is sikeresen párzani, mert minden párzáskor újabb petét termelnek. Ez az indukált ovulációnak nevezett folyamat gyakori a házimacskáknál és más fajoknál, például a nyulaknál is. Ennek a következménye, hogy elméletileg akár minden petét megtermékenyíthet más-más hímtől származó sperma.
A kicsapongás előnyei
A nőstények közötti promiszkuitás elterjedtsége – noha növeli a zsákmányul esés, a parazitafertőzés és a betegségek kockázatát – arra utal, hogy e viselkedésnek kell, hogy valamilyen jelentős előnnyel járjon. A kutatók úgy vélik, hogy ez az előny a nagyobb genetikai sokféleség, ami lehetővé teszi a kölykök gyorsabb alkalmazkodását a változásokhoz.
Ez jó hír a természetvédők számára, hiszen kis populációkban próbálják megőrizni a fenyegetett fajt, ahol nagy problémát jelent a beltenyésztés.
A csalfa viselkedés azonban még más előnyökkel is járhat. Ilyen például, hogy megóvja a kölyköket a fosztogató hímektől. A vadon élő gepárdoknál nem figyeltek meg kölyökgyilkosságokat úgy, mint az oroszlánoknál és a leopárdoknál. Könnyen lehet, hogy ennek az az oka, a hímek nem tudhatják, hogy nem saját utódaikat falják-e föl, ezért inkább békén hagyják a kicsinyeket.
