2010.06.07. – A kanadai vörösmókusok alapvetően magányos állatok,
fajtársaikkal csupán párzási időben érintkeznek - most kiderült azonban,
hogy szükség esetén örökbe fogadják az elárvult kölyköket. Az állatvilágban az örökbefogadás inkább a csoportosan élő fajokra jellemző. Az olyan társas állatok, mint az oroszlán vagy a csimpánz, gyakran családi közösségben élnek, ezért nem meglepő, ha egy nőstény elárvult kölyökről gondoskodik, hiszen már azelőtt is ismerte - magyarázta Andrew McAdam, a kanadai Guelph Egyetem kutatója.
A kutatók több mint húsz éven át több mint hétezer mókust figyeltek meg a kanadai Yukon szövetségi területen. Ezalatt az idő alatt összesen ötször fordult elő örökbefogadás közöttük. A mókusok csak akkor engedték maguk közé a kölyköket, ha azok nagyrészt tartalmazták az ő genetikai állományukat - például testvéreik, unokaöccseik, unokahúgaik vagy unokáik voltak. Ez magyarázatot adhat a jelenség okára.
A mókusok hangjelzések alapján derítik ki az őket összekötő rokoni szálakat. Ha elhagyott kölykökre lelnek, bizonyosan emlékeznek arra, hogy a szomszédjuk rokonuk is volt egyben, ami a tudósok szerint arra készteti őket, hogy maguk mellé vegyék a kicsiket.
