2010. augusztus 11. - Ha van nyertese a globális felmelegedésnek, akkor a
coloradói Sziklás-hegységben élő sárgahasú mormota (Mormota
flavientris) mindenképpen az. Amerikai kutatók 1962 óta figyelik a mókusfélék családjába tartózó rágcsáló egyik populációjának az életét. A több évtizedes tapasztalatok, feljegyzések kellő alapul szolgáltak számukra, hogy felmérjék a globális felmelegedés hatását erre az állatcsoportra. Tapasztalataikat nemrégiben a Nature című természettudományos folyóiratban tették közzé.
Feltűnt a tudósoknak, hogy a mind rövidebb és enyhébb telek miatt a mormoták hamarabb ébredtek téli álmukból. Idén már április 20-án látták őket, egy hónappal korábban, mint 1976-ban. A korábbi ébredéssel több idejük jut enni és növekedni, ennek eredményeként pedig ma egy nőstény mormota átlagos súlya a 3,5 kilogrammot is eléri. Ez egynegyedével több, mint amit korábban mértek.
Az ezredfordulóig a megfigyelt populáció létszáma stabilan száz körül alakult. Ám azóta – ugyancsak a rövidebb és enyhébb telek miatt – hetvenről nyolcvan százalékra emelkedett a fagyokat sikerrel átvészelő sárgahasúak aránya, s a populáció tíz év alatt megháromszorozódott.
Ez a kedvező hatás azonban nem általános, és még kevésbé egyértelmű. A cikk szerzői ellenpéldaként említik, hogy egy Skóciához tartozó szigeten kisebbek lettek a juhok, mert azok a csenevész bárányok, amelyek korábban elpusztultak, most életben maradnak, csökkentve az átlagos méreteket.
Noha a Sziklás-hegység coloradói völgyeiben élő mormoták mostanság dőzsölnek, nem biztos, hogy a globális felmelegedés folytatódása is hasznukra lesz – figyelmeztetnek a kutatók, mert a klímaváltozás növeli a nyári szárazság veszélyét, s ha az aszály miatt kevesebb lesz az eleség, a mormoták is pórul járnak. Pál Attila
