2010. szeptember 28. - Amerikai biológusok szerint a lucfenyők és az
amerikai vörös mókusok (Tamiasciurus hudsonicus) evolúciós stratégiai
játszmájában jelenleg a mókusok állnak nyerésre. A fenyők úgy szabadulnak meg a termésükre „szakosodott" rágcsálóktól, hogy előre nem látható időpontban nagy termést hoznak, máskor szinte semmit, s ezzel kiéheztetik, megritkítják a kártevőket, akik nem képesek a rekordtermés idején minden magot megenni.
A mókusok viszont jóval előre megérzik, hogy milyen lesz a fenyőmagtermés, és ami- kor szokatlanul jó termés várható, hónapokkal a „betakarítás" előtt még egy fészek- alja csemetét szülnek.
Andrew McAdam, az amerikai Michigan Állami Egyetem kutatója és kollégái húsz éven át figyelték a kanadai Yukon tartomány erdőségeiben élő mókusok szokásait
és a Science amerikai tudományos folyóirat- ban összegezték tapasztalataikat. Megfigyelésük szerint az itteni mókusok szinte kizárólag lucfenyőmagon élnek, amelyet még éretlenül kirágnak a tobozokból.A fenyőknek ezért errefelé a mókusok a legveszélyesebb ellenségei: ha elszaporod- nak a mókusok, megakadályozzák a fenyők szaporodását.
A kutatók mogyoróvajjal csapdába csalták és megjelölték a mókusokat, majd időről időre ismét befogták őket, hogy ellenőrizzék, vemhesek-e.
Azt is feljegyezték, hogy mennyi toboz volt a fenyőkön. Volt olyan év, hogy egy lucfenyőn mindössze 10 tobozt találtak, máskor meg 500-at. McAdams csapata
arra lett figyelmes, hogy a mókusok általában januárban párzanak és márciusban szülik meg kicsinyeiket, de jó évjárat esetén jóval a toboztermés előtt még egy fészekalja utódot szülnek.
Ezzel tulajdonképpen kijátsszák a fák védekező stratégiáját. Egyelőre rejtély, hogy a mókusok hogyan képesek előre „megjósolni", milyen termés lesz. A kutatók arra gondolnak, hogy ha megrágják a rügyeket, megérezhetik, melyikből fejlődik új ág és melyikből toboz, s ez alapján sejthetik, hogy milyen lesz a termés – számolt be a New Scientist angol tudományos folyóirat.
