Szalonka: két nap alatt, pihenés nélkül Svédországból Afrikába (National Geographic)

2011. június 19. - Gömbölyded és hájas, mégis világrekorder a nagy sárszalonka. Egy friss tanulmány szerint a nagy sárszalonka alig két nap alatt, ráadásul pihenés nélkül szeli át Európát, jut Svédországból Afrika szubszaharai régiójába. Ez azt jelenti, hogy mintegy 6800 kilométernyi utat tesz meg csaknem 100 kilométer/óra átlagsebességgel.
A kutatók még 2009 májusában fogtak be, és láttak el jeladó eszközzel tíz nagy sárszalonkát nyugat-svédországi szaporodóhelyükön. Egy évvel később a tízből három madarat sikerült újra befogni Svédországban – tőlük származnak a vizsgálat alapját képező adatok.
Első pillantásra nem is hinné az ember, hogy ilyen gyors és kitartó a nagy sárszalonka. Teste kicsi és tömzsi, egyáltalán nem áramvonalas, ősszel ráadásul úgy kigömbölyödik, hogy ha levegőben éri a vadász lövése, földre puffanva fölreped a bőre, szó szerint kipukkad – legalábbis ezt állítja egy 19. századi beszámoló.
Bőséges zsírtartalék kell hozzá, hogy a sárszalonka megtehesse a sok ezer kilométeres utat, mutat rá, Raymond Klaassen, a vizsgálat vezető kutatója, a svéd Lundi Egyetem biológusa: „Repülés előtt jószerével megduplázzák testtömegüket. De ez a sok zsír épp csak hogy elegendő a hosszú útra. Afrikába már soványan és elcsigázottan érkeznek.”
 
Ritka teljesítmény
Kitartó és gyors madár persze akad még a sárszalonkán kívül. A sarki csér például 80 ezer kilométert is megtesz éves vándorútján oda-vissza az Északi- és a Déli-sarkvidék között. Ám útját több hónapra nyújtja, és út közben táplálkozik is, szorgalmasan halászik. A másik véglet a vándorsólyom: 320 kilométer/óra sebességre gyorsulhat röptében, de csak rövid távon, a zsákmány üldözése közben.
A nagy sárszalonka rekordját csupán egy gázlómadár közelíti meg. A kutatók 2007-ben megfigyeltek egy godát, amely kilenc nap alatt, 56 kilométer/óra átlagsebességgel tette meg az Alaszkától Új-Zélandig tartó 11 500 kilométeres utat.
 
Vándorlélek
Egyelőre nem tudni, hogy a sárszalonka és a többi távrepülő madárbajnok hogyan tud olyan sokáig repülni úgy, hogy – legalábbis a jelek szerint – egyáltalán nem, vagy csak nagyon keveset alszik. „A hosszú távú repülés egyik megoldatlan rejtélye ez. A jelenlegi teória szerint ilyenkor a madarak agyának egyik fele alszik, a másik dolgozik, azaz a bal és a jobb félteke felváltva működik. Elvben lehetséges, de gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy távrepülés közben a madarak egyáltalán nem alszanak. Az alvás ugyanis nagyon fontos élettani folyamat” – magyarázza Klaassen, hozzáfűzve, hogy nem lenne meglepve, ha hamarosan megdőlne a nagy sárszalonka rekordja: „Általában nem sokat tudunk a madarak teljesítőképességéről, hisz mostanáig csak keveset követtünk nyomon. Tekintve, hogy egyre jobbak és jobbak a miniatűr nyomkövető eszközök, a madárvonulás mint tudományterület alighanem sok újdonsággal szolgál majd a közeljövőben.”