2012. június 12. - Zömük alig-alig ismert, igazából néhány elkötelezett
kutatón kívül egyáltalán nem közismert az előfordulásuk, az életük, a
szaporodásbiológiájuk, az ökológiai igényeik, valamint egymáshoz és más
állatfajokhoz történő viszonyulásuk. TARTALOMJEGYZÉK
Bevezető
Általánosságokban a cickányfélékről
Ismerjük meg a hazánkban élő cickányokat
Közönséges vízicickány
Miller vízicickány
Törpe cickány
Erdei cickány
Havasi vagy Alpesi cickány
Kerti vagy Keleti cickány
Mezei cickány
Személyes találkozások
Felhasznált irodalom
Bevezető
A hazánkban élő cickányfélék (Soricidae), az emlősök (Mammalia) osztályába a cickányalakúak rendjébe (Soricomorpha) tartozó család. Zömük alig-alig ismert, igazából néhány elkötelezett kutatón kívül egyáltalán nem közismert az előfordulásuk, az életük, a szaporodásbiológiájuk, az ökológiai igényeik, valamint egymáshoz és más állatfajokhoz történő viszonyulásuk. Persze, mint minden alól, e tétel alól is van kivétel.
Remélem, ezzel a kis összeállítással sikerül felkeltenem az érdeklődést irántuk, mint ahogy tettem ezt megelőzően a magyarországi menyétfélékkel is, amelyek dokumentumai a szakmai honlapomon megtekinthetők, letölthetők: www.otter.econservation.eu.
Örömömre az utóbbi időben, több publikációban is feltűntek az általam írt sorok, mondatok, következtetések és javaslatok, igaz – ki tudja miért? – nem egyszer elhallgatva a valós forrást. Furcsa dolog ez, mert hát van egyfajta morális alapérték is, elvárható minimum illem. Végső soron azonban büszke lehetek, mert ha publikálásra érdemesnek tartották őket, elértem a legfőbb célomat, amiért a honlapon hozzáférhetővé tettem az írásaimat: sikerült a tájékozódást, tudatformálást és az ismeretterjesztést szolgálnom. Ennél többre pedig nem tartok igényt.
Jelen dolgozat kizárólag a tájékozódást, az ismeretterjesztést kívánja szolgálni, bárhol, bármikor felhasználható akármelyik szövegrész. Kérem, fogadják barátsággal!
Általánosságban a cickányfélékről
Hazánkban valamennyiük természetvédelmi oltalom alatt áll. Jelenleg hét fajuk előfordulása ismert, illetve bizonyított Magyarországon. Ezek a következők:
Közönséges vízicickány – Neomys fodiens (Pennant, 1771); természetvédelmi értéke 10 000 forint, nemzetközi védettsége: Berni Egyezmény, III. függelék.
Miller-vízicickány – Neomys anomalus (Cabrera, 1907); természetvédelmi értéke 10 000 forint, nemzetközi védettsége: Berni Egyezmény, III. függelék.
Törpe cickány – Sorex minutus (Linnaeus, 1766); természetvédelmi értéke 2000 forint, nemzetközi védettsége: Berni Egyezmény, III. függelék.
Erdei cickány – Sorex araneus (Linnaeus, 1758); természetvédelmi értéke 2000 forint, nemzetközi védettsége: Berni Egyezmény, III. függelék.
Havasi vagy Alpesi cickány – Sorex alpinus (Schinz, 1837); természetvédelmi értéke 10 000 forint, nemzetközi védettsége: Berni Egyezmény, III. függelék, valamint az IUCN Európai Vörös Könyv besorolása szerint: veszélyeztetettséghez közeli.
Kerti vagy Keleti cickány – Crocidura suaveolens (Pallas, 1811); természetvédelmi értéke 2000 forint, nemzetközi védettsége: Berni Egyezmény, III. függelék.
Mezei cickány – Crocidura leucodon (Hermann, 1780); természetvédelmi értéke 2000 forint, nemzetközi védettsége: Berni Egyezmény, III. függelék.
(Berni Egyezmény: Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről.
Nevezett konvenció, amelyet 1979-ben hoztak létre a vadon élő állat- és növényfajok, és élőhelyek védelméről rendelkezik, különös figyelemmel a veszélyeztetett fajokra (beleértve a vonuló fajokat is) és élőhelyekre, valamint ezek minél hatékonyabb védelme érdekében az országok közötti együttműködés előmozdítása is a célja. Az Egyezmény három függelékbe rendezi a hatálya alá tartozó fajokat: az elsőben a fokozottan védett növények, a másodikban a fokozottan védett állatfajok szerepelnek, míg a harmadikban a védett állatfajok, valamint halászható és vadászható állatfajok is.
Az első két függelékben szereplő fajok egyezmény szerinti szintje megfelel a hazai természetvédelmi jogszabályok szerinti védett és fokozottan védett kategóriáknak. A III. függelékben szerepelnek halászható és vadászható fajok is, de nincs ellentmondás, mert az egyezmény egyértelműen megállapítja: “védelemnek minősül az is, ha valamely faj hasznosítása törvényes korlátozásokkal történik”. Az egyezménynek van egy IV. függeléke is, ez a tiltott halászati és vadászati módokat tartalmazza, amelyet valamennyi Részes Félnek kötelessége betartani).
A Földön három alcsalád, tizenkilenc nem és 304 faj tartozik a cickányfélékhez. A legkisebb termetű emlősök. Valamennyiük rovarevő (Eulipothla, régebbi megnevezéssel Insectivora). Ugyanide tartozik a Keleti sün (Erinaceus roumanicus, Barret-Hamilton, 1990), valamint a Közönséges vakond (Talpa europes, Linnaeus, 1758). A sün és a vakond is oltalomban részesül hazánkban, természetvédelmi értékük: sün esetében 10 000 forint, a vakondnál 2000 forint, ugyanakkor a cickányoktól elétérően semmiféle nemzetközi védelemben nem részesülnek.
Felületesen szemlélve a cickányokat, egyes fajok nagyon-nagyon hasonlítanak egymásra. Általában fogszínezetük alapján osztályozták és osztályozzák még napjainkban is őket:
Egyes cickányfajoknak a foghegye (a Sorex- és Neomys nembe tartozóké) vörös vagy vörösesbarna, ők többnyire a vizes élőhely-típusoknál fordulnak elő;
Más cickányfajok (a Crocidura nembeliek) foghegye fehér, és elsődleges életterüknek a „száraz” vidéket választják.
A fülkagylójuk állása is eltér egymástól:
A Neomys-fajok külső fülkagylóját teljesen eltakarja a szőrzet;
A Sorex-fajoké igen kicsi, mégis észrevehető;
Míg a Crocidura-fajoké határozottan kirajzolódik.
Pofájuk hosszúkás, csúcsos, előreugró, a lábaikon öt hegyesen karmozott hosszúkás új található. Szemük kicsiny, gombszerű, a járomívük hiányzik, hallásuk és a szaglószervük nagyon fejlett. Hosszú orruk dús orrnyálkahártyát takar, amely az arckoponya nagy részét is kitölti. Bűzmirigyeik miatt általában a ragadozók inkább csak megölik, mintsem elfogyasztanák őket, legalábbis az emlősök, a madarak nem ennyire „finnyásak”. Valamennyi fajuk a fészkét vagy hevenyészetten az erdő, mező, árokpart talaján készíti el, vagy föld alatti járatokat kaparnak, esetleg elfoglalnak másoktól, pl. pockoktól, egerektől, a vakondtól. Évente többször is fialhatnak, és fiaik száma 3-10 lehet. Alig néhány hónaposan már ivaréretté is válnak, az élettertamuk nem haladja meg a két évet.
A fogazatuk is, amely rendkívül hegyes eltér egymástól. A Sorex-fajoknak 32, a Neomys-fajoknak 30, míg a Crocidura-fajoknak 28 foguk van.
Az alább közölt fajismertetőket azonos tematikába rendeztem el, így a következő sorrendben olvashatók:
Testfelépítése
Elterjedése
Életmódja
Szaporodása
Tápláléka
A faj ökológiait, természetvédelmi megítélése
Gera Pál
