2012. június 25. - Ugyan Magyarországon elég régóta nem élnek medvék, az állat a legismertebbek egyike nálunk is. A mesékben élő mackók által kialakított kép azonban csalóka lehet. A hírekben egyre több medvetámadásról olvasni, kóbor példányok pedig Magyarországon is előfordulhatnak. Mit kell tenni, ha támad a medve? Tényleg szereti a mézet?
Székelyföldön egyre több a medvetámadás, májusban a Tátrában váltott ki pánikot egy példány, júniusban pedig a szlovákiai Breznóbányán harapott vállon egy erdészt egy medve. Most pedig egy Felvidékről átcsatangolt veszélyes példány ellen indítottak hajtóvadászatot Zalabán; ismerkedjünk hát meg vele.
A legtöbb magyar ember fejében a barna medve jelenik meg, ha arra kérjük őket, gondoljanak egy medvére. Pedig a medvefélék (Ursidae) családjába nagyon sok alfaj tartozik, sőt a mai nevezéktan szerint az óriáspandát is közéjük sorolják. A medvefélék nagy testű, erőteljes, lomha mozgású ragadozó emlősök.
A legtöbb ragadozóval ellentétben a medvék nem határolják területeiket szaggal, mivel nincsenek szagmirigyeik. Állatszaguk persze van, ezt saját maguk és az ember is érzi. A medvének a szaglása és a hallása a látásánál sokkal fejlettebb, szeme teljesítménye meg sem közelíti az emberét. Azért azt is használja, van hogy két lábra áll, és úgy figyel.
Irtották
A medvefélék képviselői elég nagy területen elterjedtek. Eurázsia és az amerikai kontinens lakói, Afrikában, Ausztráliában és az Antarktiszon viszont nem élnek. Az Ursus arctos, azaz a barna medve mindig az északi féltekét lakta. Ma az északi szélesség 22. és 75. foka között él.
Három évezreddel ezelőtt egész Európa területén elterjedt volt, de az utóbbi évszázadok irtóhadjáratainak következtében ma csak szigetekben található a kontinensen. Angliában már a XI. században kiirtották, mára pedig Hollandia, Dánia és Belgium területén is véglegesen kipusztult. Franciaország északi részéről a múlt század elején tűnt el. Németországban a XVII. században kezdődött el a medve kipusztulása. 1772-ben Nagy Frigyes elrendelte a farkas és a medve teljes kiirtását az országban. Szentpétervár környékéről 1900 körül pusztult ki.
Napjainkban a barna medve megtalálható a Pireneusokban, Asztúriában, Abruzziában, az olasz Alpokban, a Balkánon és a Kárpátok teljes vonulatán. Észak-Európában is több országban: Norvégiában, Svédországban, Finnországban. Ázsiai területeken, a Himalájától északra, Thaiföld és Japán területén, valamint Észak-Amerikában.
Néha átkóborol
A történelmi Magyarországon mindig élt barna medve, régebben pedig a jelenlegi Magyarország területein is voltak olyan helyek, ahol lehetett vele találkozni, általában hegyvidéken, erdős részeken. „Főúri vadászatok célpontja is volt, a legnagyobb magyar barna medvét a Magyar Királyság történetében a Gömör megyei Betléren lőtték, ez egy Andrássy-birtok volt a Felvidéken" – mondta el kérdésünkre Hanga Zoltán, a Budapesti Állatkert szóvivője.
A mai Magyarország területén nincs állandó állománya a fajnak, a szomszédos államokban viszont ma is élnek vadon medvék. Ez elsősorban Romániára és Szlovákiára vonatkozik, de a kárpátaljai, hegyvidéki területeken is előfordulnak. Az állat a mai Románia területén a Kárpátok mindkét oldalán elterjedt, a becslések szerint a Kárpátok erdős területének 44 százalékán fordul elő.
A szomszédos országokból át-átjönnek kósza példányok Magyarország területére, de ezek tartósan nem maradnak itt. Hanga Zoltán szerint, bár nagyon kicsi az esélye, nem teljesen kizárt, hogy Magyarországon valaki medvével találkozzon, különösen olyan helyeken, ahol a hegyvidéki területeknek erdős összeköttetése van az országhatáron túli részekkel, mint ahogy azt a Zalabán üldözőbe vett példány is mutatja. A magyar medvespotting ezért leginkább a szlovákiai határhoz közel eső területeken valószínű.
Az állatkert szóvivője szerint van rá példa, hogy olyan területeken is megjelennek fajok, ahonnan korábban eltűntek. A jelenség megfigyelhető például az aranysakáloknál, amelyek elkezdtek visszatelepülni elsősorban Somogy, Tolna. Baranya megyébe, de farkasból is egyre többet látni az országban. A kilencvenes évek elején a hód spontán visszatelepülése is elkezdődött, amire természetvédelmi szakemberek rásegítettek. A barna medvéknél egyelőre ilyesmit nem tapasztaltak.
Nem alszik téli álmot
A barna medve a közhiedelemmel ellentétben nem alszik igazi téli álmot. Ugyan ennél a fajnál is van egy téli nyugalmi időszak, ilyenkor kevesebbet mozog és táplálkozik, de ez nem igazi téli álom a szó biológiai értelmében. Utóbbi azt jelenti, hogy az állatok anyagcseréje lelassul, a testhőmérsékletük 4 Celsius-fokra csökken, szinte nem is mozognak. Azok a fajok, amelyek átalusszák a telet, azért teszik, mert télen nem találnak táplálékot, így máshogy nem tudnák átvészelni ezt az időszakot. Ilyen téli álmot alszanak Magyarországon például a sünök vagy a denevérek.
A medvének azonban nem jelent olyan nagy kihívást a téli táplálékszerzés sem, hiszen nagy testű, ráadásul gyakorlatilag mindenevő: növényi táplálékon él, tehát valóban megeszi a mézet és a málnát is, de elfogyaszt akár állati eredetű ételeket is, ebbe a haltól kezdve a kisebb állatokig minden beletartozhat, amit el tud kapni. Amikor pedig nem talál ennivalót, gyakran a települések környékén próbál szerezni, guberál a szemétből.
Nagyon diszkrét
A Kárpátokban a barnamedve május-június hónapban párosodik, de megfigyeltek már későbbi, július-augusztus eleji párosodást is, melynek eredményeként áprilisi bocsok születtek. A Tátrában élő medvéknél körülbelül április végén kezdődik a párzási időszak. A hím és a nőstény medve is három és fél éves korára ivarérett.
Udvarlásukról és párzásukról szakszerű elemzés olvasható A kárpáti barna medvéről című könyvben: „A kopuláció nagyon diszkrét, csendben történik az erdő mélyén, eldugott helyeken. A párzást hosszabb udvarlási idő előzi meg, fenntartás és meggyőződés nélkül folyik. A nőstény eleinte közömbös, esetleg elégedetlenségét fejezi ki a háborgatásért. Majd hátrafelé lapított fülekkel, ráncolt homlokkal, hangtalanul tűri az udvarlást. Ő megy elöl, a hím utána cammog. Legelés közben a hím gyakran bökdösi orrával a nőstényt, nyalja a nyakát, harapdálja a pofáját, hátát, tarkóját, így adva tudtára szándékát. Egyik felemelt hátsó lábával, maga körül forogva, leeresztett fejjel fejezi ki izgalmát".
A nőstény medvék átlagosan 7–8 és fél hónapig vemhesek, testméretükhöz képest apró bocsokat hoznak a világra, átlagosan 1-3 darabot. A utódok felnevelésében a hím nem vesz részt, az teljes egészében a nőstényre hárul.
Emberre leginkább félelemből támad
Hanga Zoltán szerint az ember és a medve közötti kapcsolat megértéséhez érdemes figyelembe venni, hogy hogyan alakult közös életterünk. A szóvivő szerint a medve életének nem az a legfőbb célja, hogy minél több embert támadjon meg és bántson. „Nem úgy van, hogy az ember volt egy helyen, ott szépen éldegélt, és a gonosz medvék meg odapimaszkodtak, mert azok a területek, amelyekről mi úgy gondoljuk, hogy márpedig az a miénk, és oda városokat építünk, a földeket mezőgazdasági művelésbe vonjuk, azok valamikor nem ember által átalakított területek voltak, hanem ott természetes körülmények között, természetes élővilág élt".
A medvék tehát jönnek vissza azokra a területre, amely régebben az övüké is volt. Bár előfordul, hogy egy-egy medve rájön, hogy a nem felfegyverzett embert viszonylag könnyű elejteni, és elkezd emberekre vadászni, ez egy viszonylag ritka jelenség. A medvetámadások nagy része inkább baleset.
„A medve nem akar semmi rosszat, de, mivel az emberi települések környékén télen megnövekszik az előfordulása, többet találkozik az emberrel. A medvének az ember elsősorban nem táplálék, hanem valamilyen fenyegető jelenség. Általában próbál elmenekülni, de előfordulhat, hogy úgy érzi, hogy már nincs esélye a menekülésre, hanem ellentámadással tudja szavatolni a saját biztonságát" – véli Hanga.
Tökéletes megoldás nincs a medvével való találkozásra. Hanga szerint a leghasznosabb, amit ilyenkor tehetünk, hogy próbáljuk elkerülni azokat helyzeteket, amikor a medve azt gondolhatja, hogy veszélyben van, őt az ember fenyegeti, ezért nincs más mód, mint ellentámadásba átmenni.
Például, ha az ember pont az útjában áll a medve menekülési útvonalának, akkor az állat sarokba szorítva érzi magát, ilyenkor pedig támadni fog. Több hiedelem is él a medvetámadásokkal kapcsolatban, a mozdulatlannak maradásban annyi ráció van, hogy a medve nem azt látja, hogy jön felé valaki, aki biztos, hogy bántani akarja őt. - L -
