2012. szeptember 16. - A nyíregyházi Zöld Piramis nem csak az országban egyedülálló létesítmény. Mégis megállapíthatjuk a vidéki állatkertek helyzetét nézve, hogy a fejlődés szinte minden magyar zoot jellemez.
Jóformán csak a cégérek (azok viszont makacs következetlenséggel) maradtak változatlanok a hazai állatkertekben. A rendszerváltás idején a vidéki zook jórészt bizony elég lepusztult képet mutattak: vasrácsok tömege, elaggott, szűk karámokban szorongó állatok, szegényes, büdös levegőjű állatházak, kopott eligazító táblák és legfeljebb néhány, állatok iránt megrögzötten érdeklődő lézengő látogató.
Ha ma keresi fel valaki a szegedi, veszprémi, nyíregyházi, vagy akár a győri állatkertet, mintha nem is ugyanott járna: korszerű, tágas és tiszta röpdék, kifutók, rács szinte elvétve, látogatóvonzó, több helyen nyugati színvonalú állatházak, láthatóan egészséges, mozgékony, jólétüket mutató állatok, melyeknek gondozóik rafinált napi elfoglaltságokat találnak ki, mint például a népszerű bemutató etetések.
A fejlődés nehezen kezdődött el. A kilencvenes évek elején több kertet már a bezárás fenyegetett, mint például a szinte dózerolás után, de mára teljesen megújult kecskemétit és győrit. A nyugati és a hazai állatkerti színvonal közti szakadék egyre nyilvánvalóbbá vált. Az áttörést Kovács Zsolt állatkerti szakíró, a Vadon magazin főszerkesztője szerint főleg a budapesti állatkert élén 1994-ben történt váltás, a nemzetközi kapcsolatrendszert is mozgósító Persányi Miklós és az általa megújított fővárosi zoo húzóhatása, valamint a szegedi állatkertet a kilencvenes években igazgató Egyházi István újító tevékenysége jelentette.
Az akarathoz azonban pénz és jogi feltételek is kellettek, ezt pedig az a 2002–2006 között működött állatkerti alap biztosította, mely az önkormányzati és a kulturális tárca költségvetési pénzeiből juttatott pályázati forrást a fejlesztésekre. A 2008-ig befolyt összesen körülbelül egymilliárd forint költségvetési támogatás mellé persze az önkormányzatok és az állatkertek is hozzátették a maguk részét, de az ugrásszerű változás fő eleme ez a kormánytámogatás volt.
A jogi kereteket az állatkertek létesítését és működését szabályozó, 2001-ben született, majd a 2003-ban már a Persányi által környezetvédelmi miniszterként módosított rendelet szolgáltatta, mely európai mintára nemcsak azt szabályozza, milyen tartási feltételeket kell biztosítani az egyes állatoknak, de foglalkozik az ott dolgozók szükséges képesítésével vagy a látogatóknak nyújtott szolgáltatások minőségével is.
A kormánytámogatás ugyan csak a Magyar Állatkertek Szövetségébe (MÁSZ) tartozó 11 intézménynek jelentett segítséget, de az elmúlt években számos magánállatbemutató is létesült, s a rendelet rájuk is vonatkozik. A legrégebbi az idén húszéves abonyi bemutató, de van már magánzoo Gyöngyösön is, ahol egy hajdani cirkuszos tart majdhogynem szanatóriuminak nevezhető körülmények között kiöregedett „állatművészeket”, kiegészítve a seregletet néhány más fajjal is.
Magánkézben van a hazai vadakat bemutató kerkakutasi és a vadászati múzeummal kiegészített magyarszombatfai vadaspark, a Zákányszéken található madárkert és a balatonszárszói Krokodilzoo, melyet egy hajdani kenyérgyárból alakított ki a Kaposvárott bezárni kényszerült nyilvános terrárium tulajdonosa. Az itteni hüllők inkább funkcionálisan, mint esztétikusan berendezett, meglehetősen tágas medencékben élnek, méghozzá elég sokan: a tizenegy faj mintegy hetven egyedét felvonultató állomány Európa legnagyobb krokodilgyűjteménye, ahol a törpekajmántól a bordáskrokodilig meglehetősen széles a választék.
Kovács Zsolt szerint néhány terjedelmes példány az állatokat „kinőtt” cseh állatkertek ajándéka. A magánlétesítmények közül a legtöbb látogatót a hajdani híres Afrika-vadász, dr. Nagy Endre alapította balatonedericsi Afrika- múzeum és állatkert vonz, ahol egyebek mellett zebrák, antilopok és struccok is láthatók. Nem „maszek” állatkert a Hortobágyi Nemzeti Park kezelésében működő, az európai faunát bemutató vadaspark és állatkert, ahol árokkal elválasztott terjedelmes kifutókban láthatók vadlovak, őstulkok, farkasok, pelikánok és – egy visszatelepítési program keretében – fakókeselyűk.
A legújabb látványosság a Tisza-tó melletti Poroszlón felépült Ökocentrum, mely Európa legnagyobb édesvízi akváriuma, ahol a budapesti tropicariumihoz hasonló, víz alatti üvegalagútban sétálva csodálhatják meg a látogatók a négyméteres vizákat és a többi halat. A tízéves ötlet nyomán létesült, a legkorszerűbb technikával felszerelt beruházás a helyi önkormányzat, a nemzeti park és a gyöngyösi főiskola közös gyermeke, már az első három hónap alatt 130 ezer látogatót vonzott.
A mellette kialakított vadaspark, a csónakos madárleső túrák és a gyalogos tanösvények igazi élményparkot kínálnak. Ma nincs állatkert-alapítási láz, mint a rendszerváltás után, amikor például Sopron és Szombathely is próbálkozott. Ezek a kezdeményezések hamvukba holtak, a megmaradottak viszont – a pályázati lehetőségeknek, a fejlesztéseknek köszönhetően – pénzügyileg stabil helyzetbe kormányozták magukat.
Igaz, van olyan városi fenntartású zoo – például Veszprémben vagy Jászberényben –, ahol száz százalékban a létesítményeknek kell eltartani magukat. Ebben a helyzetben döntő a növekvő látogatottság: ez tavaly a MÁSZ intézményeiben 2,7-2,8 millió fő volt, igaz, ebből egymillióan a fővárosi létesítményre voltak kíváncsiak. Persányi Miklós, a MÁSZ idén megválasztott elnöke lapunknak arról beszélt, hogy egy működő piacgazdaságban a főleg a szórakoztatásra épülő állatkerteknek el kell tudniuk tartani magukat, ám ha oktatási, természetvédelmi, sőt kulturális többletfunkciót is magukra vállalnak, ehhez közpénzeket is kell adni.
Márpedig a MÁSZ tagjai így működnek, hiszen például 2000 és 2010 között összesen mintegy 25 ezer vadon született, megsérült vagy elárvult állatot, elsősorban madarat vagy csempészett hüllőt vittek a regionális mentőközpontokként szolgáló állatkertekbe. Az állatok jelentős részét sikerült megmenteni a biztos pusztulástól, majd a természetbe visszaengedni. Emellett a hazai zook több természetvédelmi programban is részt vesznek, például a vadmacskakutatásban, a vidramonitoringban vagy a rákosi vipera visszatelepítési programjában.
Az oktatásba és a környezeti nevelésbe is bekapcsolódtak – központi támogatás nélkül –, 2010-ben több mint 322 ezer fiatal vett részt a hazai állatkertek oktatási programjaiban. A hazai állatkertek közül több is régiója legjelentősebb turisztikai vonzerejévé vált, s öten az ország látogatószám szerinti első 12 kulturális intézménye közé is beverekedték magukat.
A legrosszabb helyzetben a vidéki zook közül az évekig áttelepítésre várt Pécsi Állatkert van, mely pár éve e célra ugyan 800 millió forintos uniós támogatást nyert, de a pénzt nem tudták felhasználni, mivel a város nem tudta a saját önrészt kifizetni. Most viszont kiemelt fejlesztésként egymilliárd-kétszázmilliós kormány támogatást kapott, mondta Szatyor Miklós igazgató, aki abban reménykedik, hogy az év végéig megkötendő támogatási szerződés alapján ugyan a régi helyen, de nagyarányú átépítés kezdődik jövőre, és a Mecseknek a város feletti lejtőjén lévő kert teljesen megújul, aminek a jelenleg a belvárosban lévő akváriumterrárium felköltöztetése is része lehet.
A legtöbb látogatót a vidéki kertek közül a nyíregyházi vonzza. A nemzetközi építészeti díjat is nyert Zöld Piramis nevű épület egyszerre látványos akvárium, éjszakai állatok háza, országosan egyedülálló trópusi csarnok és hatalmas belső szállás az indiai orrszarvúnak és az indiai elefántoknak. A többhektáros Afrika-panoráma nevű részlegbe pallóhídon lehet bemenni, miközben alattunk afrikai állatok, a zsiráfok és antilopok láthatók.
Szegeden korábban a dél-amerikai állatgyűjtemény volt a fő látogatócsalogató, ma sokfélemás trópusi állat is látható, köztük például az országban egyedül rozsomák, víziőz, madagaszkári bambuszlemúr és a különleges állatvilágú Madagaszkár csúcsragadozójának számító fossza.
Debrecenben, ahol a fővárosi zoohoz hasonlóan a növénygyűjtemény is kiemelkedő, pálmaház épült, de itt is van trópusi ház.
A hajdan a Böbe majomról ismert Veszprémben pedig hagyományosan az afrikai állatok számítanak a slágernek. Majdnem minden állatkertben vannak különlegességek, más kérdés persze, hogy a debreceni kicsiny fehérhátú fuvolázó madárért nem tódul a közönség. A ritkaságok beszerzését nagyban segíti, hogy a MÁSZ-tagintézmények közül hat is tagja az állatkertek európai vagy világszövetségének is, melyeken belül általános gyakorlat a szaporulatok cseréje.
A kertek megszépülése jelentősen hatott a látogatók viselkedésére is. Harminc éve mindennapos volt, hogy papa, mama, gyerekek versenyben etették az állatokat kiflivéggel, pereccel, rosszabb esetben savanyú cukorral. Ma ez, a helyben kapható, erre szolgáló zoocsemegét kivéve, elvétve fordul elő, s nem csak amiatt, hogy az állatok a rácsok megszűnésével messzebbre kerültek a látogatóktól.
A vidéki állatkertek egyik gyengesége a szakíró szerint, hogy még nem tudják magukat és a többi testvérintézményt megfelelően reklámozni, pedig a fejlettebb országokban jellemző, hogy az egyes állatkertek a többieket is hirdetik anyagaikban, így a családok jobban meg tudják szervezni országjáró állatkert-látogatásaikat. Jobban kihasználják viszont a magyar zook az internetben rejlő lehetőségeket. Informatívak a honlapok, és sok helyen még webkamerán is meg lehet lesni néhány fontosabb állat hétköznapjait.
A megújulási folyamat nem volt hatás nélkül az állatkertészet hazai megítélésére sem. Míg húsz éve sokan legszívesebben bezáratták volna a legtöbb hazai állatkertet, ma a hozzáállás kifejezetten pozitív, a családok zöme kulturált és tartalmas időtöltésnek tartja az intézmények meglátogatását, már ha bírja a pénztárcája. Érdekes „hagyomány”, hogy a vidéki állatkertek egy része nevében nem is az, ami. Vadaspark és vadaskert, sőt némi szocreál bájjal kultúrpark váltakozik a zömmel az ötvenes–hatvanas években alapított intézmények cégtábláján, jelezve, hogy amikor létrejöttek, nem mertek nagyot álmodni, s csak a szarvast, őzet, vaddisznót, rókát felvonultató erdei állatbemutató szintjéig reméltek felzárkózni.
S bár mindenütt megérett a névváltozás, a sokba kerülő lépést a legtöbbjüknek nem akaródzik megtenni. Azóta ugyanis a név beégett a helyi köztudatba is, a régóta az ország egyik legjobb állatkertjének számító szegedi intézményt meglátogató szegediek például gyakran csak azt mondják: „menjünk ki a vadiba”! Palugyai István
