2013. szeptember 27. - Egy új jelentés szerint Európa kulcsfontosságú
állatfajainak némelyike az utóbbi 50 évben regenerálódásnak indult.
A szakemberek szerint a medvék, farkasok, hiúzok, sasok és keselyűk egyedszáma növekedett. Úgy hiszik, a védelem, a vadászat korlátozása és az emberek városokba költözése segítette elő, hogy Európa vadvilága regenerálódjon. Az elemzést a londoni Zoológiai Társaság, a Birdlife és az Európai Madárszámlálási Tanács végezte, a Rewilding Europe természetvédő csoport felkérésére.
Az utóbbi néhány évszázadban az európai állatok nem boldogultak túl jól. A vadászat, az élőhelyek elvesztése és a szennyezés számos állatfaj hanyatlását váltotta ki. Az új jelentés azonban némi jó hírrel szolgál. A kutatók 18 emlős- és 19 madárfajt vizsgáltak meg Európa-szerte. Kiderült, hogy az ibériai hiúzt leszámítva mindegyik faj egyedszáma növekedésnek indult a hatvanas évektől.
A legnagyobb gyarapodást az európai bölénynél, az eurázsiai hódnál, a kékcsőrű récénél, a rövidcsőrű lúd bizonyos populációinál és az apácalúdnál figyelték meg. Eme fajok mindegyikének több mint 3000 százalékkal nőtt az egyedszáma az utóbbi öt évtizedben. A csúcsragadozóknál, úgymint a barna medvénél, az egyedszámok megduplázódtak. A szürke farkas - amely korábban igen súlyos veszteségeket szenvedett el - populációi 30 százalékkal növekedtek.
A fehérfarkú rétisas is - a világ egyik legnagyobb ragadozó madara - lenyűgöző regenerálódást mutat ama drámai hanyatlás és számos országban bekövetkezett lokális kihalása után, melyet 1800 és 1970 között szenvedett el. A törvényi védelemnek köszönhetően az európai populáció a hetvenes évekbeli kevesebb, mint 2500 párról 2010-re már 9600 költőpárra nőtt, és a faj korábbi élőhelyének bizonyos részein is ismét megtelepedett Észak- és Közép-Európában.
Az emlősöknél a regeneráció mértéke Európa déli és nyugati részén volt a legnagyobb, élőhelyük mértéke átlagosan mintegy 30 százalékkal nőtt. A madaraknál az élőhelyek aránya stabil maradt. Frans Schepers, a Rewilding Europe vezetője szerint a vadvilág a II. világháború után, az ötvenes-hatvanas években kezdett el regenerálódni. „Az 1600-as és 1700-as évekhez képest egyedszáma még mindig nagyon alacsony, de gyarapszik.”
A kutatók szerint számos tényező kombinációja idézi elő eme regenerálódási folyamatot. Az Európai Unió területén a törvényi védelem – mint a madarak és élőhelyek direktívája – segített a fajok sorsának megfordításában, ahogyan a dedikált védelmi stratégiák is. És míg bizonyos fajokat ma is vadásznak Európa egyes részein, a levadászható egyedek számát gyakran korlátozzák. Schepers szerint a folyamatot elősegíti, hogy az emberek elköltöznek a vidékről, és több élőhelyet hagynak a vadvilágnak.
Egyes fajok regenerálódása azonban – különösen a nagy testű ragadozóké – némi aggodalmat kelt. Franciaországban például, ahol a farkasok nemrégiben ismét megjelentek, a gazdálkodók háziállataikat féltik. A jelentés figyelmeztet rá, mindez növekvő probléma lehet, ugyanakkor azt sugallja, hogy a kormányok kompenzációs stratégiákat léptethetnek életbe a farmerek veszteségeinek ellensúlyozására. Ezenkívül leszögezi, hogy a falusi közösségeknek jót tehet az állatok jelenléte, mivel az ökoturizmus felvirágoztathatja a lokális gazdaságot.
Az eredmények globális kontextusba helyezve – mivel ott a biodiverzitás folyamatos hanyatlást mutat – meglepőek. Jonathan Baillie, a Zoológiai Társaság vezetője szerint igyekeznek sikertörténeteket találni, melyekből tanulhatnak, így felderíthetik, mely stratégiák működnek, és azokat kiterjeszthetik a globális védelmi erőfeszítésekre is.
