2015. május 18. - Bodrogolasziban egyelőre tehetetlenek az állattartók.
Olvasónk telefonált, hogy rettegnek a tyúkokat tartók Bodrogolasziban, mert rókák garázdálkodnak a faluban, a polgármester pedig egyelőre tehetetlen.
Keresik a megoldást
Kovács Józsefet, Bodrogolaszi polgármesterét megkérdeztük, tényleg ennyire rettenetes-e a helyzet.
– Ha lenne kedvem viccelődni, akkor azt mondanám, még ennél is rettenetesebb, de ez egy egyáltalán nem az a helyzet, amikor mosolyogni lenne kedvem. A rókákról tudjuk, hogy inkább éjszaka aktívak, de ez a helyzet mára megváltozott, már nappal is egyre többen bukkannak fel a faluban. Ha éjszaka, amikor bezárva tartjuk a tyúkokat és akkor jelennek meg a településen, és azok közül a tyúkok közül visznek el egyet-egyet, amiket a gazdájuk elfelejtett bezárni, vagy gondatlanságból nyitva hagyta a ketrecet, akkor még azt is mondhatnám, ő tehet róla, hogy kára lett. De akkor, amikor fényes nappal az orrom előtt, a saját udvaromon látom, hogy a róka a tyúkommal a szájában úgy ugorja át a kétméteres kerítést, mintha az ott sem lenne?
Ilyen helyzetben mit tehet egy település vezetője?
– Hívtam a vadásztársaságot, vadásszák le a rókákat. Először azt mondták, a róka az állam tulajdona, nem lőhetik le. Kérdeztem, a fácán és az őz, amit lelőnek, az nem az állam tulajdona? Akkor azt mondták, településen belül, de annak 300 méteres körzetében sem lehet vadászni. Kérdeztem: a rendőrségen nem tudnak erre engedélyt kérni? Vagy esetleg további tippet adva nekik, a rókának van élőhelye, kotoréknak hívják, azt meg lehet találni, a rókát ott is meg lehet fogni. Egyelőre süket fülekre találtunk. A héten lesz testületi ülés, ahol ezt is megvitatjuk. Felmerült lehetőségként az is, hogy megkérjük a gazdákat, írják össze a kárukat és bepereljük a vadásztársaságot.
Amit a rókáról tudni kell
A róka a ragadozók (Carnivora) rendjén belül a kutyafélék (Canidae) családjában a rövid lábú rókák (Vulpini) nemzetségének névadó neme. Rókának Magyarországon többnyire a vörös rókát (Vulpes vulpes) hívják.
Az északi féltekén szinte mindenfelé előfordul; Afrikában csak a kontinens északi partvidékén. Ausztráliába betelepítették.
Mérete a kis, illetve közepes termetű kutyákéhoz hasonló, de azoknál karcsúbb, nyúlánkabb.
Koponyája hosszabb, és az arcorra hegyesebb a kutyákénál.
Füle nagy, farka hosszú és bozontos, pupillája függőlegesen megnyúlt elliptikus. A nőstényeknek általában hat emlője van.
A kutyafélék többségétől eltérően a fajok többsége helyhez kötött (állandó földalatti rejtekben, úgynevezett kotorékban él).