2018. február 8. - A következő tíz évben ki kell irtania a vadászoknak a nagyvadállomány nagy részét, egyes területekről teljesen el kell tüntetni a szarvast, vaddisznót, dámvadat, muflont, szinte az ország nagy részéből minimálisra kell szorítani a borz, az aranysakál állományt és jócskán csökkenteni kellene a rókáét.
Többek között ezt tartalmazza a tájegységi vadgazdálkodást segítő jogszabálytervezet.
Elkészült a tájegységi vadgazdálkodási tervekről szóló miniszteri rendeleteket tartalmazó jogszabálytervezet – írja a Magyar Idők. Ennek részeként a vadgazdálkodóknak üzemterveket kell készíteniük, melynek egyik legfontosabb pontja a vadállomány szabályozása. Az utóbbi két évtizedben egyes fajok túlszaporodtak, s veszélyeztetik a mezőgazdasági területeket, a közúti forgalmat, de az élőhelyük bolygatásával az ottani bioszféra egyensúlyát is. Tájegységenként akkora létszámú nagyvad fenntartása a cél, amely nem veszélyezteti a taposásra, bolygatásra érzékeny élőhelyeket, lehetővé teszi a védett és fokozottan védett, illetve veszélyeztetett fajok fennmaradását, nem veszélyezteti élőhelyének természetes folyamatait és biológiai sokféleségét, és amely mellett az erdőgazdálkodás során a folyamatos erdőborítást megteremtő gazdálkodási módszerek hatékonyan alkalmazhatóak.
A jogszabálytervezet több nagyvad esetében tervez állománygyérítést. Mivel hazánkban elsősorban a vaddisznó túlszaporodása jelent problémát, a tervezet több tájegység esetében is előírja a vaddisznóállomány felére csökkentését 10 éven belül, sőt van ahol az állomány felszámolására kell törekedni. A gím- és dámszarvasok számát is csökkentené a tervezet. A Tiszántúl és a Duna-Tisza köze több tájegységén sem tartható fenn a gímszarvas törzsállomány, a faj megtelepedését akadályozó gazdálkodást kell folytatni a jogszabály szerint. Ugyanúgy az északi hegy- és dombvidék egyes területein is csökkenteni kell a gímszarvasok számát, a Bükkalján például a cél megakadályozni a gímszarvas tartós állományának kialakulását. A dámszarvas állomány csökkentése vagy az állomány felszámolása és a tartós megtelepedésének megakadályozása a cél az északi hegyvidék, a Tiszántúl és a Duna-Tisza köze egyes területein is.
A hazánkban már meghonosodott, de nem őshonos vadfajok állományait csak ott lehet fenntartani, ahol azok nem jelentenek veszélyt a biológiai sokféleségre, a fajok közötti természetes kapcsolatrendszerek megőrzésére, a veszélyeztetett fajokra és élőhelytípusokra. Azokat a nem őshonos fajokat, melyek élettevékenységeik (táplálkozás, élőhely-átalakítás) folytán túlzott terhelést jelentenek az adott természetes és természetszerű élőhelyekre, ki kell szorítani ezekről a területekről. Különösen igaz ez az olyan sérülékeny élőhelyekre, mint a domb- és hegyvidéki sziklagyepek, ahol el kell érni a muflonállomány nagymértékű csökkenését, illetve teljes kiszorítását. Az elmúlt években újonnan megtelepedett fajok, különösen a nyestkutya és a mosómedve esetében törekedni kell az állományok teljes felszámolására.
A tervezet minden tájegységen előírja olyan ragadozófajok, mint a róka, a borz és az aranysakál állományának visszaszorítását. Az őzek esetében nem állapít meg pontos számokat a jogszabály, hanem monitoring-kötelezettséget ír elő, a cél az, hogy a vadgazdálkodók pontosan nyomon kövessék az állomány változását. Az apróvad esetében viszont éppen az állománycsökkenés a probléma. Ezért az egyes vadászterületeken évről évre a térség 15-30 százalékán tilos lesz ezek vadászata. Ezek az úgynevezett pihentetett területek.
Kinek lesz erre pénze?
A jogszabálytervezet által előírtak egyben azt is jelenti, hogy évente több tízezerrel nagyobb terítékeket kellene a vadászoknak produkálni. Csakhogy ennek ára van, szó szerint. A vadászok többsége ma is szívesen lőne több vaddisznót, szarvast, muflont, dámot, csakhogy ezekhez pénzt kell. Egy-egy szebb trófeáért akár több milliót is ki kell fizetni.
Nagy kérdés az is, hogy mit kezd az ország a sok tízezer tonnával megnövekedő vadhússal? Több cég foglalkozik ezzel, de az utóbbi évtizedben sorra arról számolnak be, hogy az értékesítés nehézségekbe ütközik: az itthoni piac csekély, ha csak nem mennek le a kilónkénti 3-6 ezer forintos árral, a belső fogyasztásra nem lehet számítani. Az európai vadhús piac is sokszor telített - szinte egész kontinensünkön probléma a nagyvad - főként a vaddisznó - felszaporodása - piacon nyomottak az árak. O. Horváth György