2018. február 8. - Bolygónk legelterjedtebb szárazföldi ragadozója a róka, melynek „ravaszdi” jelleme ősidők óta ihletője meséknek, verseknek, tanulságos történeteknek.
Hazánkban Fekete István tudta a legtöbbet és mondott is el róla.
Így azt is, hogyan orozza el a borztól a várát és rendezi be magának a palotának is beillő építményt. Szó sincs arról, hogy nyíltan álljon ki a borz ellen, hiszen a nálánál többnyire termetesebb, vérmes vártulajdonos hamar móresre tanítaná. Egyszerű trükk a módszere: meglesi, amikor a remeteéletű torkos ragadozó elhagyja az építményét, besurran és odapiszkít a vár közepébe. Miután ezt többször is megismétli, a tisztaságra igen kényes borz nem bírja tovább: elzarándokol, és másutt épít várat. A rókalegény pedig büszkén vezeti be szíve választottját a ravaszul megszerzett borzvárba. Könnyen lehet, hogy hasonló palotafoglalások zajlanak napjainkban is, hiszen a szukák ilyenkor tüzelnek. Erdészek a tanúi, hogy tiszta időben, holdvilágos januári-februári éjszakákon messzire hallatszik a rókák vonyítása, csaholása, s a hangos udvarlást a rókavárban követi majd a nász.
A frigyből áprilisban születnek meg a kölykök. Egy-egy szuka 4-7 utódot hoz a világra, de nem ritka, hogy 12 kis rókakölyök is lakja a családi várat. (Elképzelhetjük a sok kis éhes szájat.) A faj életrevalósága ebben is megnyilvánul, s persze abban is, hogy mindkét szülő teljes odaadással okítja-neveli, látja el a gyermekeit. Ha a szülők elpusztulnának, egy rokon róka vagy éppen egy idegen neveli tovább az elárvult kölyköket.
A rókát dúvadként tartja számon a vadásztársadalom, ezért egész évben vadászható. Sajnos sok van a rovásán: az egerektől a szarvasbogárig minden állatra vadászik.
Szép tőle, hogy gyéríti a kis rágcsálókat, de nagy ellensége a mezei és üregi nyúlnak, a földön fészkelő madarak tojásainak, fiókáinak, a házi baromfiállománynak is. Képes elbánni a kotló hattyúval, sőt az őzgidával is.
Különösen télen egyre gyakrabban húzódik az ember közelébe, hogy ételhulladékán vészelje át a kritikus időszakot. De erre kényszeríti természetes élettereinek fogyatkozása is; egyre több róka választja élőhelyül a mezőgazdasági területeket, a települések közvetlen környezetét, kitűnően alkalmazkodva az új viszonyokhoz. Valló László
A VESZETTSÉG VESZÉLYE. Egyre több a róka Magyarországon, ami jó hír lehet a természetbarátoknak, ám kevésbé öröm a vadászoknak, gazdálkodóknak. S külön feladatot ad egészségünk őreinek, mivel az állatok között magasan a legnagyobb arányban a róka hordozza a veszettség vírusát, így a kutyát, macskát is megfertőzheti. Szerencsére a ravaszdik hatékony immunizálásának köszönhetően igen ritkán fordul elő a veszettség hazánkban.