E sorok írójának „kapcsolata” a Natura 2000 területekkel (egészen pontosan: a 275/2004. (X. 8.) Korm. Rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről) 2004. őszén kezdődött, amikor is egy ForestPress olvasó kétségbeesett hangon telefonált, és kérdezte, mit lehet tenni a Natura besorolás ellen.
Nem akartam nagyon elkeseríteni, de mondtam, hogy gyakorlatilag semmit.
Átéreztem a gazda kétségbeesését, és azt a frusztrációját és dühét, hogy valakik, valahol bármit megtehetnek a földtulajdonával. Anélkül, hogy megkérdeznék, hogy személyesen közölnék a tervezett változtatást, vagy valami hasonló. De nem, az érintett az ismerőseitől tudta meg, hogy a település polgármesteri hivatalában kifüggesztettek egy ívet, amin helyrajzi számok vannak fölsorolva, ugyan, nézze már meg, hátha az ő földjei is szerepelnek. Hát szerepeltek!
Gondold meg, kedves olvasó! Munkából hazatérve egy pecsétes papírt találsz a lakásod/házad bejáratán, netán másnap a postás hoz értesítést, hogy a tulajdonodat képező ingatlanra bejegyeztek egy társtulajdonost horribile dictu, már nem is a tied az ingatlan.
Az idősebbeknek valóságos déjá vu érzése támad ilyenkor, mert ők már éltek 1949-ben, amikor az államosítások, tulajdonjogfosztások elkezdődtek.
Ezen analógia alapján igazi rákosista tempónak tartom a Natura 2000 területek kijelölését, de az egész rendszer kitalálását, bevezetését.
Az EU agytrösztösök nyilván nem éltek át a magyarországihoz hasonló államosítást, rekvirálást. Ám ez utóbbi kifejezés első jelentése azt fedi, amikor hadi helyzetben térítés ellenében igénybe vesz az állam valamit. Esetünkben, pedig a térítésről ugyan szó esik, de pénz nem.
Ami disznóság. De fogalmazhatnék szigorúbban is.
Lassan hat éve hitegetik a magyar gazdákat, tulajdonosokat azzal, hogy majd megkapják a kompenzációt.
A remény persze él. Már a szocialista kormány agrárminisztere és államtitkára is ígéretet tett a Natura 2000 területek felülvizsgálatára. Az új erdőtörvény parlamenti vitájakor is szóba került ez a téma. Akkor és ott is elhangzott az ígéret.
A ForestPress is beszámolt a bolgárok Natura 2000 elleni „lázadásáról”. Pedig ott nincs olyan arányú natúrásítás, mint kicsiny hazánkban.
Némi biztatást jelent, hogy az új kormány illetékes minisztere első hivatalos megnyilatkozásában már azt hangoztatta, hogy elhibázott volt a Natura 2000 bevezetésének módja, korrigálni kell a visszásságokat, és felül kell vizsgálni a programot.
Kérdés, hogy lesz-e ereje, mersze a kormánynak szembe menni Brüsszellel? Azzal a Brüsszellel, amely már éppen Natura 2000 ügyben fenyegeti hazánkat a sajóládi erdő ürügyén.
De ne csüggedjünk, újabb korlátozások körvonalai rajzolódnak ki az időhorizonton:
„A CEEweb örömmel veszi az Európai Zöld Hálózat kialakítását, amely a
Natura 2000 hálózatán kívül eső területek biodiverzitásának megőrzésének eszközéül szolgál.
A szervezet az elmulasztott 2010-es célt azzal okolja, hogy a döntéshozók nem veszik figyelembe a környezeti nyomás mögötti hajtóerőket. Teljesen mindegy, hogy mekkora erőfeszítést tesznek azért, hogy csökkentsék az olyan környezeti nyomásokat, mint például az élőhelyek felaprózódása, erózió és pusztítás, túlzott kizsákmányolás, az invazív fajok elterjedése és szennyezés; mivel ezek a nyomások folyton újraképződnek addig, ameddig a mögöttük álló fő hajtóerők nem változnak meg.
A környezeti nyomás azt az emberi cselekedet jelenti, amely közvetlen hatással van a környezetre, a biológiai sokféleség csökkenésének esetében magába foglalja az élőhelyek feldarabolódását, pusztulását és pusztítását, túlzott kiaknázását, az invazív fajok és a szennyezés elterjedését. Ezeket a nyomásokat a szociális-gazdasági hajtóerők okozzák. A CEEweb megkülönböztet strukturális hajtóerőket (pl. fogyasztási és termelési minták, infrastruktúrák, városi struktúrák), intézményi hajtóerőket (pl. gazdasági és jogi szabályozások, szektorális intézményi és oktatási rendszerek) és kulturális hajtóerőket (az emberek tudása, természethez történő hozzáállása és értékrendszere). A társadalmi-gazdasági hajtóerők határozzák meg a társadalom és gazdaság legalapvetőbb vonásait.”
Az elemzés alapos, és a cél egyébiránt nemes. A gond akkor kezdődik, amikor érdekcsoportok saját partikuláris céljaik érdekében a jó elképzelést deformálják, átalakítják. És közben természetvédelmi területté nyilvánítják egész Magyarországot. Ne vessenek, ne arassanak a gazdák, zsugorodjék a mezőgazdaság! A világpiacon van bőven élelmiszer. Z. Z.