2011. március 9. - Az erdők az alkotmányban? – tettem föl a kérdést a 2010. október 11-én kelt írásom címében, amelyben a parlamenti erdészeti nyílt napról számoltam be.
„Erdészeti erőforrások a Kárpát-medencében” címmel 2010. október 8-án Erdészeti nyílt napot rendezett az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága Erdészeti albizottsága az Országház Felsőházi Termében
A rendezvény egyben a XIV. ERDŐK HETE nyitó alkalma volt. A tanácskozás fővédnöki szerepét Schmitt Pál köztársasági elnök vállalta, aki nem csupán részvételével tisztelte meg a rendezvényt, hanem érdemi javaslatot tartalmazó beszédet is mondott.
„…Abban azonban egyetértés volt, hogy az erdő, a környezet védelme, a fenntartható fejlődés a szívünk ügye, jövőnk záloga, minden más meggondolást meg kell, hogy előzzön.
Nagyon köszönöm a meghívást – tette hozzá –, mert örülök, hogy magam is egy kissé elmélyedhettem ebben a kérdésben. A köztársaság elnökeként az alkotmányosság szemüvegén keresztül is nézem a témát, s kerestem, hol foglalkozik a magyar alkotmány az erdővel, amely a Kárpát-medencében a földterület több mint húsz százaléka. És nem találtam. Az erdő szó a magyar alkotmányban nem szerepel. Szerepel az egészséges élethez való jog, a környezet védelmének parancsa, s csak áttételesen lehet következtetni az erdőre vonatkozó törvényekre. Ajánlom a képviselő kollégák figyelmébe, hisz’ az országgyűlés foglalkozik az alkotmány megújításával, ne hagyják ki a kínálkozó lehetőséget, hogy az erdő, explicit formában, leírva szerepeljen az alkotmányban: a jogok, a kötelességek, a védelme, fejlesztése.”
A 2011. március 9-én nyilvánosságra került alkotmánytervezetben az erdő szó nem szerepel.
A természet védelméről esik csupán szó két helyütt is:
A Nemzeti Hitvallás / Nemzeti Nyilatkozat-ban, a korábbi preambulumban:
„Vállaljuk, hogy örökségünket, a magyar kultúrát, egyedülálló nyelvünket, a Kárpát-medence ember alkotta és természet adta értékeit, ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos felhasználásával védelmezzük az utánunk jövők életfeltételeit.”
Valamint az „O cikk”-ben:
„Magyarország védi és fenntartja az egészséges környezetet.
A természeti erőforrások, különösen a termőföld és az ivóvízkészlet, valamint a biológiai sokféleség és a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.”
Tehát az erdő, a földterületünk 20 százalékát kitevő életközösség nincs megemlítve.
Lehet, hogy többségünkben föl sem merült az erdő alaptörvénybe kerülésének lehetősége, de mivel a köztársaság elnöke konkrét biztatást adott, kezdtünk hinni benne.
A Magyarországi Zöld Kereszt Egyesület elnöke, dr. Tarján Lászlóné nyugalmazott államtitkár, tovább ment a kérdésben és még szorosabb megfogalmazást ajánlott Szájer Józsefnek, az alkotmány szövegezését végző bizottság vezetőjének:
„Kérjük, hogy az új alkotmány mondja ki, hogy
az állam tulajdonában lévő erdő, mint a nemzet egészének különleges tulajdona, soha el nem idegeníthető állami közvagyon.”
Szájer József megköszönte a javaslatot.
Az Országos Erdészeti Egyesület Közönségkapcsolatok szakosztálya csatlakozó beadványt készült írni, de az egyesület szóvivője ennek nem látta értelmét, hisz’, mint mondta, az egyesület elnöke jár el az ügyben.
Százötven napig ringattuk magunkat hiú ábrándban, hogy az életünk egyik értelme, az erdő, részévé válik Magyarország alaptörvényének. Nem sikerült.
Volt már ilyen.
De hasonló esélyünk, hogy a köztársaság elnöke támogasson egy fontos alkotmányozási ügyben, belátható időn belül nem lesz.
Erdészettörténelmi esélyt szalasztottunk el. Z.Z.