Egyik olvasónk küldte az alábbi szenvedélyes írást az út menti fák érdekében. No meg a többi élőlény érdekében. Közzé teszem.
Néhány évtizede még természetes volt, hogy az utak mentén fákat ültettek, köztük gyümölcsfákat is.
Sokan ezek segítségével élték túl a háború okozta éhínségeket!
Most ez közelít felénk háború nélkül is!!!
Néhány év múlva az emberek nem fogják tudni megfizetni a gázt.
Kivágnak majd minden éghetőt.
Ezáltal nem lesz a bogaraknak, apróvadnak, madaraknak fészkelő, élőhelye.
Ez ökonómiai katasztrófával, éhínséggel, társadalmi robbanással fog járni.
EZ MEGELŐZENDŐ!!!
Az utak mentét, ahol csak lehet, be kell ültetni fákkal (haszonfákkal, gyümölcsfákkal)! Lehetőség szerint akár 50-100 méterre mindkét irányban, ahogy a terep és a tereptárgyak engedik.
Polgármesterekkel, erdészekkel, földben, vízben járatos szakemberekkel kell egyeztetni, véleményeztetni!
Az út menti földek tulajdonosait erre, és a gondozásra kötelezni, a faültetési kötelezettségéhez, a hasznosításhoz jogi hátteret kell biztosítani!
Tájjellegű faiskolákat létrehozni országszerte, és onnan telepíteni!
Ezeknek a faiskolai kinevelése és kiültetése több tízezer embernek adna
értelmes közmunka lehetőséget. Értelmes munkáért legális jövedelmet.
Az ültetés, a folyamatos karbantartás emberek tömegeinek adhatna
reményt, jövőképet, megélhetést.
Ebbe bele kell vonni a vidéki munkanélkülieket, a helyi cigányságot!
Talán még a magukénak is éreznék, és vigyáznának is rá.
Ennek több éves, folyamatos, országosan szervezett kormányzati tevékenységnek kell lennie!
Mintát, kiutat kell adni népünknek, a világnak!
Fedezetként: EU-s pályázati pénzeket szerezni (amíg még lehet), segély helyett támogatni, az ez irányú közmunkaprogramokat!
Egyszerűen: TEREMTENI KELL!
http://mhsebaranta.gportal.hu/gindex.php?pg=25004166&nid=6146319
Írtam erről egy versikét is:
Gyenge az én hangom, nem hallik az égig,
Erdőt kéne ültetni már, az út mentén végig.
Néhány év, és eltüzelünk minden fát meg bokrot.
Ezzel veszünk nyakunkba majd mérhetetlen gondot.
Nem lesz hová fészkelnie vadnak és madárnak
Nem lesz bogár beporozni termését virágnak.
Pedig mennyi munkát adna ez a népnek,
Magyarnak, cigánynak, gazdagnak, szegénynek.
Azt a temérdek pénzt, mit kidobnak oly vakon,
Földbe kéne vetni, ültetni, de nagyon!
Írtam én már miniszternek, pártoknak hiába,
Mind csak arra figyel, mit is mond gazdája.
Ezért írom versem néktek, mit lehetne tenni?
Mert néhány év múlva, nem lesz itt mit enni!
Aki e vészt meg nem látja, ne üljön a bakon,
Pusztulásba viszi népünk,
E szép magyar ugaron!
Koska György
2011. magvető hava 06