2012. augusztus 2. - Kinek lehetett fontos a Csarna-völgy „erdésztelenítése”? Az annyi bajnak is annyi baja van…
„Megmentették a Csarna-völgyet” – olvasom a kormány közeli napilap „utánlövését” az augusztus 1-jei számban. A már „szakállas” hírt feldolgozó cikk természetesen az erdészektől menti meg az erdőt. Rögtön a leadben egy nagy szakmai csúsztatással indít a szerző, azt állítva, hogy ez a Börzsöny szinte érintetlen erdősége. Csak azt nem tudja, hogy évszázada tervszerű erdőgazdálkodás folyik a területen. Az pedig már csak „természetes”, hogy kizárólag a zöldemberek szólalnak meg, az erdészeket csupán emlegeti. Ennyit aktualitást bevezetésként a mai penzumhoz – a sajtóról.
A történetet figyelemmel kísérők emlékezhetnek, hogy a vita – ahogy az erdészek mondani szokták, utalva a gyakorlatra - a „tő mellett” kezdődött, s a sorozatos kudarc egyre feljebb tolta az ügyet. Az utolsó szakmai szinten is becsődölt a disputa, s végső megoldásként a miniszteri döntés maradt.
Az ilyen aktusokat a hazai szociológia már a ’70-es években leírta a szervezett felelőtlenség eseteiként. Hozz létre egy bizottságot, ruházd át a döntés felelősségét és ódiumát a grémiumra!
A döntési szint följebb és följebb kerülése azzal jár, hogy a szakmai érvekkel szemben egyre inkább a politikai szempontok kerülnek előtérbe.
Ez két dologból adódik: minél följebb zajlik a polémia, annál kevésbé vannak képben a döntéshozók, mivel nem szakértői a témának. Csupán a fölkészítő munkatársakra, az általuk összeállított döntés előkészítő anyagokra hagyatkozhatnak. Másrészt a följebb ülőknek mások a szakmai-politikai és egzisztenciális szempontjaik, kockázataik.
Az már csak hab a tortán, hogy az erdészeti szakma ágazati megosztottsága miatt a szakigazgatási tárca egy egészen más – a tulajdonost felügyelő – tárca érdekeit kellene, hogy képviselje. Ez már önmagában egy óriási hendikep az erdészoldal számára.
Az ellenoldal esetében ilyen zavaró szervezetszociológiai momentumról nincs szó. Előny ott.
Egy bizonyos döntési szintnél már nem csupán erdészetpolitikai érvek esnek a latba, hanem nagypolitikaiak is.
Ha körülnézünk kis hazánkban, a közelmúltbéli és jelenlegi állapotokat tekintve, a kormány kötelező pozitív kommunikációja ellenére számos külső és belső konfliktus látszik, és legalább ennyi taposóakna van elrejtve a mindennapi kis- és nagypolitika mellék- és főútjain.
A Csarna-völgy is egy ilyen kispolitikai erdei úton elásott taposóakna volt.
Az annyi bajnak is annyi baja van… (a Bizottság együttes aranymondása).
A döntéshozók azon dilemma elé kerültek, hogy ha az erdészoldal számára hoznak kedvező határozatot, akkor az érintett társaság nem rövidül meg, sem jelképesen területileg, sem anyagilag. Vivat!
Ám abban az esetben a zöldoldal hajlamos azonnal föllármázni az egész országot, mit az országot, egész Európát, s a brüsszeli döntéshozókra borítani az asztalt… Már fogalmaznák az újabb petíciókat, szerveződnének a tüntetések, tiltakozó akciók. A minisztérium elé, a tulajdonos székháza elé (szomszédok!) és a társaság vidéki központja elé.
Kell ez nekünk? – hallom a felső szintű döntéshozók hangját. – Egy újabb frontot nyitni, újabb lövészárkot ásni? Dehogy!
Az erdészek majd lenyelik ezt a békát (is). Láttuk, béketűrő társaság…
A zöldek pedig – olvasom a ForestPress-en – a nyári akadémiájukon elmélyednek a tüntetésszervezés tudományában is. Békében is készülve a háborúra…
Vajon pályázati pénzen? (Zétényi Z.)
Appendix
Kedves Olvasó!
Ha már átrágta magát a Cui prodest? betűrengetegén, kérem, hogy tegyen egy gondolatkísérletet!
Az állami erdészeti társaságot helyettesítse be egy képzeletbeli magánerdő-tulajdonossal, magánerdő-gazdálkodóval! Olyannal, akinek mondjuk, van ezerhektárnyi erdővagyona.
Hogy’ alakulhatott volna ebben az esetben a „virtuális Csarna-völgy vita”?
Többféle forgatókönyv is elképzelhető.
Ön milyen forgatókönyvet tippel?
Megtisztelne, ha hozzászólásban leírná a várakozását! A szerkesztő.