2012. augusztus 30. - Gyakran elhangzó vád, hogy hazánkban a természet védendő, s megőrzendő értékeit nem kellően ismerjük. Az ismertség hiánya pedig gyakran megsemmisülésükhöz vezet.
Pedig kérem, a tények épp az ellenkezőjét mutatják. Nálunk igenis aktív és hatékony természetvédelem működik. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy Európai viszonylatban kimagasló mértékben kerültek védelem alá erdők, mezők, vízfelületek. E lépés – s a velejáró tiltások -engedélyezések rendszere, magyarán a bürokrácia, – ugyan nagyban megnehezíti, az amúgy sem kedvező helyzetben levő agrárium helyzetét, de mint tudjuk, a cél szentesíti az eszközt. Ezt mi, a Szalafői erdőrezervátum, annak élőlényei szintén így látjuk, s támogatjuk.
S ha ez még nem lenne elég meggyőző, menjünk csak ki a fokozottan védett területeink egyikére-másikára, pontosabban szólva azok szélére, mert közönséges halandó – helyesen az ott levő állat- és növényvilág védelme érdekében – azokba be nem léphet.
A mi, azaz a Szalafői erdőrezervátum, esetében, mivel mi is fokozottan védett terület vagyunk, hatalmas tábla jelzi, hogy élő ember papíros nélkül ide bizony ne is vágyakozzék. Szóval csak a szélünkről pillantson ránk, s ha ezt megteszi, ezt találja:
Gondos kezek – valószínűleg valamely jól jövedelmező kutatási projekt keretében és persze kizárólag a mi érdekünkben – leltári számmal láttak el minket, azaz minden egyes fásszárú élőlényünket, az egy centiméter vastag fácskától a 30 centiméter vastagig bezárólag. S hogy e lelkiismeretes – bizonyára csak nekünk, és csak a háttérinformációk hiányában lelkiismeretlennek tűnő – munkának a projekt ellenőrzök számára is jól látható nyoma maradjon, a leltári számokat százas szöggel rögzítették a leltározott tagjainkhoz.
Habár ezen megoldáson már egy kisiskolás is elszörnyülködne, nem kételkedünk benne, a kalapácsot lendítő kezeket a jó szándék vezette. Abban is biztosak vagyunk, mindenhez a kellő jogszabályi háttér is rendelkezésre áll. Tehát minden rendben van.
Vagy mégsem?
(forrás: Szalafői erdőrezervátum)