2015. március 10. – A Nemzetközi Nőnap alkalmából politikai nyilatkozatot adott ki a FAO A nemek és az erdészet címmel.
Ebben, előre bocsátva leszögezik: Egyre erősödik az a felismerés, hogy a nők fontos szerepet játszanak az erdészettel kapcsolatos tevékenységekben.
Ezzel egyet lehet értenünk.
Programot is hirdet az ENSZ agrárszervezete. Ebben többek között a statisztikai adatok alakulását figyelemmel fogják kísérni, és gender-elemzést végeznek.
A FAO Erdészeti Osztálya is, ezeknek a direktíváknak megfelelően, a meghirdetett programjaiban számon kéri a nemekre vonatkozó mutatókat.
A FAO Erdészeti Osztálya tavaly végzett egy felmérést a nemi szerepekről. A nemekre vonatkozó felmérés eredményei alapján, az Erdészeti Osztály célja a nemek közötti esélyegyenlőség javítása a kétéves saját projektjeiben és programjaiban.
Az osztály hamarosan a FAO egy másik – a témáért felelős - részlegével együtt programot indít a nemekkel kapcsolatos adatgyűjtésre és elemzésre.
Ismert, hogy Clara Zetkin szervezte az első nemzetközi nőnapot, 1911. március 8-án.
A Németország Szociáldemokrata Pártjából a Németország Kommunista Pártján keresztül a Kreml falánál kapott nyughelyéig vezető politikai karrier harcos nőpolitikust jelenít meg. Tanárnak tanult, kellően hatalommotivált – ma azt mondanánk feminista – hölgy képe rajzolódik ki előttünk, aki a Reichstag korelnökségéig vitte, amíg ki nem tiltották a kommunistákat a német parlamentből. Ekkor jobbnak látta a Szovjetunióba emigrálni.
Clara Zetkin az ötvenes években nálunk is követendő politikai példaképpé vált. Úttörőcsapatokat neveztek el róla, de komoly intézményről nem tudok, amely a nevét viselte volna.
A szelleme azonban betöltötte az akkori nőpolitikát.
A nők jogainak érvényesítése gyakorlati megvalósítását abban látták az idő tájt, ha a nők nem csupán az oktatásban, a szociális szférában, az egészségügyben teljesítik ki egyéniségüket, hanem olyan hagyományosan maszkulin munkaterületeken is, mint az építőipar, a bányászat és a mezőgazdaság gépészeti területe, a traktorosság.
Akkoriban a munkaegészségügy még gyermekcipőt sem hordott, így csak később vált ismertté, hogy az erős rezgés és rázkódás, a megterhelő fizikai igénybevétel nem kimondottan nőknek való. Ennek ellenére kialakultak olyan szakmák, elsősorban a textiliparban, amelyekben elsősorban nők dolgoztak – nagyon kemény, háromműszakos munkarendben, nagy zajterhelés mellett, álló munkát végezve –, a szövőnők. Mindezt magam is megtapasztaltam – igaz csak néhány hétig –, amikor az egyik Soroksári úti gyárban terheléses munkapszichológiai vizsgálatot végeztünk éjszakai műszakban. Oda elkelt volna egy Clara Zetkin sodrású nőpolitikus.
Annak idején az egyetemi évfolyamunk négy csoportjának mindegyikébe két-két hölgy jutott. Igazi felüdülést jelentettek a nagy többségben lévő férfiak között. Mindenki kereste a kegyeiket, igyekezett kényeztetni őket. (Lehet, hogy az emlékezeti optimizmus némileg szépíti a tényeket, de hiányoztak volna, ha nem lettek volna.)
Azt nem tudom, hogy az Alma Mater mikortól fogadott női hallgatókat, de eleinte bizonyára kizárólag férfi pálya volt a bányászat, kohászat, erdészet.
2015-ben az Erdőmérnöki Karon 451 férfi, 167 nő tanul, ebből az Erdőmérnöki szakon 237 férfi és 52 nő – tájékoztatott dr. Facskó Ferenc, a kar hivatalvezetője.
Ebből első ránézésre is látszik, hogy nincs egyenlőség a nemek között: a férfiak 4,5-ször annyian vannak szakunkon, s a karon is közel háromszoros többségben vannak az urak. Az arány javulását a környész szakok, nők körében meglévő, nagyobb népszerűsége okozza.
A FAO genderprogramját a mai középiskolások bizonyára nem ismerik, de jól tennék, ha idejében megegyeznének egymás között, hogy a beiskolázási gender-arányok ne sértsék a várhatóan egész Európában elterjedő szakmai követelményrendszert…
Persze megértem én a FAO politikacsinálóit, akik között számos, a harmadik világból érkezett tisztségviselő található, s ők első kézből ismerhetik hazájuk „gender-kultúráját”, s egyáltalán nem lepődnek meg a kissé rigorózusnak tűnő nemi „szabványokon”.
E sorok írójának mégis a nagypolitikában újra és újra fölvetődő, a politikai korrektség műfajába tartozó parlamenti nemi arány fölötti viták jutnak eszébe. Bár a mi szakmánk messze sokkal békésebb, mondhatni idegnyugtató felhőjáték a politikusokéhoz képest, én azért nem erőltetném a fele-fele arány elérését. Bízzuk a természet rendjére, a felnövekvő generációkra! Hátha lesznek annyira érettek, hogy tudnak dönteni a pályaválasztásuk során, választják-e a mi gyönyörű szakunkat. (zé)
http://forestpress.hu/index.php/archivum/116-archivum-sajto/30457-clara-zetkin-