2010. április 1. - A közép- vagy nyugat-európai ember számára a
vadászkutya általában lelógó fülű, vizsla vagy kopó jellegű ebet jelent.
Tőlünk keletre vagy jóval északra azonban más a vad, és mások a kutyák
is: hegyes fülű, hegyes pofájú, kunkori farkú „házi farkasok". Szibériában a lajka afféle mindenes kutya: házat is őriz, szánt is húz, rénszarvast is terel, és természetesen vadásznak is vele. Hazájában nem is kimondottan fajtát értenek e megnevezés alatt, hanem azt a kutyát, amelyikkel ténylegesen dolgoznak. A nemzetközi ebnyilvántartásban három fajtát jegyeznek e néven: a kelet- és nyugat-szibériai, illetve az orosz-európai lajkát, míg a karél-finn lajka hivatalosan még nem elismert. Az orosz nyelvben azonban ez a szó bizonyos értelemben a spicc szinonimájaként is használatos: olykor norvég jávorlajkaként említik az elghundot, jakut lajkaként a szibériai huskyt, és a karéliai medvekutya vagy a finn spicc, sőt, a szamojéd is lajka néven szerepel, valahogy úgy, mint ahogy az angolok számára minden vizsla pointer.
Ezek a szívós, természetes megjelenésű ebek egy vadon élő ragadozó vadászösztönével, éles érzékszerveivel, szikár izomzatával és tömött, kettős rétegű, öntisztuló és az időjárásnak ellenálló szőrzetével rendelkeznek. Bátorságuk, kitartásuk határtalan, képesek követni a kihűlt nyomot, és készek akár az életüket is feláldozni a gazdájukért. - Lajkával szinte minden létező vadra vadásznak, illetve vadásztak egykor, a szárnyasoktól kezdve a kisebb prémes állatokon vagy a jávorszarvason és a vaddisznón át egészen a medvéig, sőt a szibériai tigrisig, az egykori prémvadászok azonban gyakran kimondottan egy bizonyos vadra igyekeztek specializálni a kutyájukat. A fajta nevét azonban nem a vadászat tette világhírűvé, hanem az a Lajka névre hallgató, bár nem fajtatiszta eb, aki a tudományért életét áldozva az ember előtt járt a világűrben.
A nagyfokú önállóság, ami a lajkát jellemzi, természetesen önfejűséggel is együtt jár. A fajta neve intő jel, hiszen ugatóst jelent, mozgásigénye hatalmas, amit jól példáz a hazai munkakutya-bemutatók egykori „sztárlajkája", amely játszi könnyedséggel repült át a más kutyák számára megmászhatatlan palánk fölött. Városi tartását ezért jobb kétszer is megfontolni: ezek a kutyák a végtelen tajga gyermekei. A kommunizmus idején a hagyományos vadászéletmód felszámolásával kis híján eltűnt a lajka is, manapság viszont komoly feladat juthatna neki az ökoturizmusban. Hegyvidéki nemzeti parkokban, medvés terepen ugyanis felbecsülhetetlen szolgálatot tehet egy fürge és vakmerő kutya, akit arra képeztek ki, hogy szükség esetén elterelje a felbőszült mackó figyelmét a vele együtt túrázó emberekről, majd üldözőjét lerázva kereket oldjon... MIRTSE ÁRON
