2010. április 6. – Nincs, aki kitanulja a régi mesterségeket Felmérések szerint a fiatalok már nem szívesen állnak juhásznak, vadásznak, bognárnak vagy kovácsnak
MAGYARORSZÁG - Igazi kuriózumnak számít Imre bácsi, aki még most is kutyául tereli a nyájat, Sanyi bácsi, akinek a legújabb vadászpuskája is több mint 30 éve készült vagy épp Gyuri bácsi, aki könnyedén hajlítja a vasat. Ők azok, akikre nem hatott a rohanó világ és még ma is úgy űzik kihalófélben lévő mesterségüket, ahogyan azt ötven éve tanulták.
Papp Imre (62) azt mondja, egy juhásznak a legfontosabb segítője csak a kutya lehet.
- Manapság villanypásztorokkal őrzik a nyájat, de Betyár meg én még áthajtjuk a 650 birkánkat a legszűkebb úton is egy szál magunkban - büszkélkedett Imre bácsi, akinek már az ükapja is juhász volt.
Galambos Sándor (58) 7 ezer forintot kapott az első parasztkocsiért, amit 1967-ben készített. Ma már főként hintókra kap megrendelést, amelyek ára 1 millió forintnál kezdődik.
- A világ nagyot változott az elmúlt 50 évben, de én hű maradtam a szakmámhoz. Sokat kell dolgozni, nehéz is a feladat, de megvan az eredménye.
Bengi Imre (59) bognárként keresi a kenyerét. Már gyermekkorában is szeretett farigcsálni, így mindenképpen fával szeretett volna dolgozni.
- Vannak modern eszközeim is, de egy igazi szekérkerék csakis a hagyományos eljárással készülhet.
Kiss György a kovácsmesterségben találta meg azt a kihívást, amire vágyott.
- Nincs annál szebb, mint amikor a kemény vas áttüzesedik, és úgy hajlik a kezem alatt, ahogy én azt akarom.
Kalapács Sándor (80) az ország minden erdejében vadászott már, és neki köszönhető, hogy a hazai fácánállomány újra elszaporodhatott. B.A.Zs.
