2010. május 6. - Ha nem tudnánk, hogy a kutya és a vidra keresztezése
lehetetlenség, a bordér terrierről azt feltételezhetnénk, hogy ilyen
vegyes házasságból származik. Legalábbis erre enged következtetni egyedülálló fejformája, amely inkább emlékeztet menyétfélére, mint kutyára.
A border szó jelentése határ, a border terrier ugyanis Anglia és Skócia határvidékéről származik.
Nálunk még alig ismert, pedig nem fiatal fajta: törzskönyvét 1912 óta
vezetik. Eredetileg róka és borz vadászatára, illetve rágcsálóirtásra
használták. Az Amerikai Kennel klub kotorékversenyein több győzelmet szereztek már a borderek, mint bármely más fajta. Ezeken a versenyeket egyébként a cél a kutya vadászösztönének és viselkedésének próbára tétele.
A kutyakiállításon a rusztikus megjelenésű bordér terrier úgy fest az elegáns vizslák, arisztokratikus vérebek és formatervezett terrierek között, mint holmi mókás, szeretetre méltó utcakölyök, aki véletlenül keveredett oda. Ugyanakkor az is lerí róla rögvest, hogy kőkemény kis fickó, akire illik a mondás: kicsi a bors, de erős. Koponyája széles, pofája rövid, tekintete vidám, de elszánt. Lebicsakló, V alakú füle kicsi, farka természettől fogva viszonylag rövid és egyenes. Szőrzete durva, kétrétegű, általában őzvörös vagy búzaszínű, olykor enyhe sötét maszkkal vagy cservörös jegyekkel.
Ismerői a bordér terriert érzékeny, olykor szeszélyes kutyának tartják - utóbbi különösen a szukákra érvényes tüzeléskor. Szórakoztató játszótársa a gyerekeknek, főleg a nagyobbaknak: hatalmasakat tud ugrani, és meglepően gyorsan fut, kiválóan teljesít az agilitypályán. Ha fáradt, megmakacsolja magát, és nehéz újra mozgásba hozni. Más kutyákkal szemben nemritkán kötekedő. Ha a család cicájával össze is szokik, azért más macskákat továbbra is kergetni fog, és jó lesz vigyázni a tengerimalacra is - elvégre a vér nem válik vízzé... MIRTSE ÁRON
