2012. május 30. - Magyar kutyafajták 3. rész Francia és német terelőebek és pulik legkiválóbb tulajdonságai keverednek a pumiban. A tipikusan egygazdás, domináns kutyafajta a 17. század végén jelent meg először, önálló fajtaként a csak a 20. századtól jegyzik. Hazai kutyafajtákat bemutató sorozatunk harmadik epizódja róluk szól.
A terrier és a puli vérvonala is könnyen felismerhető, jellegzetes vonásokat hagyott a pumikon. Eddig bemutatott magyar kutyafajtáink több évszázados múltra tekintenek vissza, hozzájuk képest ez az eb elég fiatalnak számít, “csak” a huszadik század elejétől jegyzik önálló fajtaként. Kiváló genetikai adottságának köszönhetően azonban hamar előkelő helyet vívott ki magának: a hazánkban is egyre népszerűbbé váló ügyességi kutyás sport, az agility nagy sztárja a pumi, köszönhető robbanékony, energikus temperamentumának, ügyességének és halált megvető bátorságának. Sajnos itthon egyre kevesebb tenyésztő foglalkozik velük, leginkább a skandináv országokban keresik őket.
Finnországba költöznek a pumik
A megye egyik legkiválóbb pumija őrzi Bajcsi János házát Dorozsmán. Kennelük, a Pásztorok Kincse pár éve alakult csak meg, de Jácint nevű kutyusok már tíz versenyről hozott arany serleget. Gazdája szerint az eb kivételesen jó adottságokkal rendelkezik, a tenyésztők összes kritériumának megfelel: marmagassága hosszával egyenlő, farka pedig szabályos O-betű alakban kunkorodik vissza a hátára. Pécelről, a Csúnyatelepi kennelből érkezett két éve, azóta a család kedvence és neszes házőrzője. Három hónapos kiskutyáját, Agát is megtartották, sok szakember szerint az eb tenyésztésre is kiváló.
“Nem áll túl fényesen a hazai pumi-állomány. 1999 és 2002 között körülbelül négyszáz kiskutya született az országban, ez a felére csökkent pár év alatt” – mondta Bajcsi János. A hagyományosan magyar tenyésztésű kutyák legjelentősebb állománya külföldi országban van, főként a skandináv országokban van nagy kereslet rájuk. Itthon jelenleg körülbelül 3000 pumi van, ennek tízszerese, közel 30 000 példány él Finnországban. Egy külföldi kutyus egyébként odakint 1500 eurót is megér, a határon belül ehhez képest 50-60 ezerért cserélnek gazdát a kis pumik.
Oroszlánszívűek
Az udvarban körülöttünk rohanó Jácintot mintha puskából lőtték volna ki, szemmel sem volt egyszerű követni. Ez a gyors, vehemens viselkedés jellemzőjük, apró, rövid lábukkal hihetetlen tempóra képesek. Éles hangjával tart sakkban minket, nehogy elfelejtsük, hogy ki a főnök a kertben. “Tipikus egygazdás kutyák a pumik, igazán parancsolni csak a falkavezérnek tekintett ember tud neki. Persze ez a természetétől is függ, de tanítani kell, nem csak babusgatni” – teszi hozzá Bajcsi János. Az egyik legjobb terelőkutyaként tartják őket számon, ebből a szempontból még a pulikat is túlszárnyalják a pumik. Az aranyos kölyökmackós kinézet egy igazi kemény legényt rejt: híres vakmerőségéről, sok olyan nagytestű állatot is rendszabályoz, mellyel más kutya nem húzna ujjat. Családjához egyébként feltétel nélkül hűséges, és bár gyakran hajtja a kilométerhiány, nem szokott elkóborolni.
Szőrzete gyapjas, puha tapintású, melyet egy viszonylag rövid idő alatt cserél le, lakásban azonban mégsem ajánlják, hiszen a pumi nem szereti a kötöttségeket. Szőrzete a nagykönyvben megírtak szerint 5 cm (ez begöndörödve sokkal kevesebbnek tűnik), nyírni és trimmelni szokták évente két-három alkalommal – ezt lehet otthon is csinálni, de ha versenyre készül a kutyus, jobb ha a kozmetikusra bízzuk. Havonta egy fésülés és néha egy mosdás kell csak neki, nem igényel a szőrzete komoly gondozást.
Érdekes még megemlíteni a pumik “színváltó” szokását: szinte mindig feketén jönnek a világra, pár hét vagy hónap után azonban a legtöbbjük világosabb, szürke színű lesz. Ezzel gyakran okoznak meglepetést a tenyésztőknek, akik között a fekete pumi jelenleg a legnagyobb divat.
Nagy kertben szabad ég alatt érzi tehát a legjobban magát a pumi. Éles hangjával a betörőket, a kertbe piszkító macskákat és a horribilis gázszámlákkal érkező postást is távol tartja. Illés Attila
