2009. április 23. - Több tízezer méh szoros együttélése a kasban ideális támadási felületet nyújt a kórokozóknak és az élősködőknek. A méhek rettegett parazitája, a varroa atka például egész családokat tud kiirtani. A méheknek azonban nincs olyan kifinomult immunrendszerük, mint például az embereknek, ezért más módszerrel védekeznek: a beteg dolgozók gyakran nem térnek vissza családjukhoz, hogy megóvják a fertőzés veszélyétől. A frankfurti Goethe Egyetem és Műszaki Társaság kutatói a varroa atkával fertőzött méhek gyűjtőszokásainak a vizsgálata közben figyeltek fel arra, hogy a beteg dolgozók elveszítik tájékozódási képességüket.
A kirepülő és visszatérő dolgozók fertőzöttségének összehasonlításakor megállapítottuk, hogy a visszaérkezők között feleannyi fertőzött méh volt, mint a kirepülők között - mondta el Bernd Grünewald, a Goethe Egyetem Méhészeti Intézetének munkatársa. Szerinte a váratlan eredményt nem lehet az állatok természetes pusztulásával magyarázni, a jelenség sokkal inkább egy különleges viselkedési mechanizmusra utal, amivel sok élősködőt el lehet távolítani a méhkasból.
"Ez az adaptációs szuicid viselkedés valószínűleg természetes szelekcióval jött létre a fajfejlődés során, hiszen javítja a méhcsalád túlélési esélyeit" - fejtette ki Stefan Fuchs docens. A túlélési program valószínűleg úgy íródott, hogy pár ezer dolgozó odavész, a család azonban megmenekül a biztos haláltól.
