Nem hiszem, hogy van még egy olyan szerencsés munkáltató, mint a méhész. Dolgozói szorgalmasak, csak néha „szúrnak vissza", nem számolják a munkaidőt és szakszervezetbe sem tömörülnek, béremelést nem követelnek, sőt nem is tüntetnek, ha elveszik tőlük azt, amit nagy keservesen összekuporgattak. Bár - hogy, hogy nem - némelyeknek ilyen remek kollektívával is sikerül selejtet termelni. Most is áll a bál a méz körül, üzletek polcairól kellett leszedni a méznek álcázott cukorszirupot, ami a becsületes termelőknek is negatív reklám.
Újszilváson Berták Mihály számos minőségi szűrön átjutott el addig, hogy mézeit kiváló magyar élelmiszerré minősítsék. Védjeggyel ellátott termékeit kiállításokon, bemutatókon is egyre többen ismerik meg. A szakmát az édesapjától örökölte, azonban azt nem mondhatja, hogy gyerekkorában kifejezetten rajongott volna érte. Hiszen a fiatalember örömmel köszönti a zsongó-, kibomló tavaszt, nosza elő a focival - de nem így a méhész, neki akkor kezdődik a munka.
- Hát igen, a mi szakmánk nem olyan, hogy a hét végén bezárom az ajtót és elmegyek víkendezni - mondja mosolyogva a méhész -, de apám példája ott volt előttem. A vállalkozásom a családra épül, csak egyetlen külső segítőnk van, így a mi programunkat az akác, a hárs virágzása szabja meg. Kellemes állapot, nem kell bújni az üdülési prospektusokat A méhészkedésnek megvannak a maga nehézségei, például több mint ezerkétszáz kilométert kell szállítani a kétszáz méhcsaládot. Szerencsére bejáratott helyeik vannak, és egy-egy tanyás gazda, gátőr, gyümölcsös tulajdonosa néz rá a kaptárokra, így nem kell mellettük lakni. No meg a méhek meg is tudják védeni magukat! Amikor a gazdaember az aszály miatt, fejét vakarva kémleli az eget, kevés vigaszt nyújt neki, hogy a szárazság kedvez a méhészeknek. Sűrűbb, tartalmasabb lesz a méz, mint esős időben. Megkértem Bertók Mihályt, számolja össze dolgozóit. Télen egy család 8-10 ezer egyedből áll, nyáron a számuk 60-80 ezerre emelkedik, így szezonban 12-16 millió dolgozó tartja el a Bartók családot. Ennyiből meg lehet élni úgy, ha az ember nem hordóban árulja a termékét, hanem hozzáadja a leleményességét, igényességét - de mindenekelőtt a minőséget. Bertókéknál formatervezettek az üvegek. Apró desszertet kínálnak dióval, barackkal - természetesen mézbe forgatva. És persze mindenen zárjegy van. Közben azt is megtudom, hogy egy méhcsalád számára óriási próbatétel a tél. Bent, az anya körül harminc foknak kell lenni akkor is, ha kint ugyanennyi van mínuszban. A méhek a királynő körül örvénylenek: akik belül vannak, azok kifelé sodródnak, és fordítva - ez az állandó mozgásban lévő varázsgömb, ez a gomolygás óvja az életet. Januárban, amikor a peterakás kezdődik, ez a belső hő 38 fokra is emelkedik.
A szakmában túl sok pénz elköltésére nincs szükség, hiszen a méheket nem kell egyenként csipekkel ellátni. Mégis megkérdezem: mire fordítaná a lottóötösét a méhész? Először is a gépkocsipark korszerűsítésére. Aztán van egy remek családi receptjük, amiből sokat is lehetne készíteni: a mézes puszedlit csokival bevonják és gyümölcslekvárral ízesítik. Biztos, hogy óriási piaca lenne! Palágyi Béla
2010. február 12. - BERTÓK MIHÁLY MÉZE a kiváló magyar élelmiszer védjegyet viselheti. Az elismerésre pályázni kellett, de megérte. Ezután pedig jöhet egy családi recept!