2010. április 15. - A legálisan tartott méhek is okozhatnak
kellemetlenséget a tehetetlen szomszédoknak. DEBRECEN, Apró kis sárga csíkokat mutat Poroshát utcai hazuk falán, az ablaküveget takaró szúnyoghálón és a párkanyon Kulin Józsefné. Mint mondja, ez csak egyik kiváltója állandó bosszúságaiknak, amit egy közeli udvaron tartott méhek okoznak. Néhány napja a férje homlokát csíptek meg, és három napig borogatták a duzzanatot. Félti kisfiát, aki ugyan még elkerülte a fullánkokat, így azt sem tudja, allergiás-e a csípésükre vagy sem. A kertszomszédjuk mellett méhészkedő férfi ott jártamkor is foglalatoskodott a kaptárak körül. Láthatóan dongott körülötte néhány méhecske, de Kulinnéék portájára nem repültek át. Az asszony szerint erre főleg napsütéses időben lehet számítani, akkor viszont alaposan megszállják a környező kerteket, zavarva az éppen munkálkodókat. Olyankor lehetetlen a szabadban kiteregetni, mert az elsősorban világos színeket kedvelő méhek pillanatok alatt összepiszkítják a házfalon is látható kis csíkokkal a ruhákat.
Összepiszkolnak mindent
Bár nem támadják az embert, de egy gyerek gyanútlanul könnyen megfoghatja őket játék közben. Hasonlóan vélekedik egy neve elhallgatását kérő másik szomszéd, ahogy fogalmaz, zavarja a méhek jelenléte őt is, akárcsak a többi szomszédot, de nem tudnak mit tenni, mert hiába szólnak a férfinak, nem változik semmi. Még hozzáteszi, ha az önkormányzat megtilthatta az utcában a disznótartást, és szabályozza az állattartást, akkor miért nem tesz semmit ebben az esetben?
A választ akár a méhészkedő férfitől is megkaphatná, aki abbahagyva a munkálkodást a Lázár utcai ház kapujában fogadva sorolja: van uniós, önkormányzati és állat-egészségügyi engedélye is a méhek tartására. Különben is, az idő melegre fordultával kiviszi a kaptárakat külterületre, addig meg nem akadályozhatja meg, hogy ne repüljenek ki, de szerinte Kulinnén kívül nem zavarnak senkit sem. Rövid biológiai ismertetőt tartva elmondja, ősszel szokta behozni a kaptárakat, s akkor már nem nagyon repkednek a méhek, télen pedig erőt gyűjtenek, közben nem ürítenek. Ezt évente egy alkalommal, kora tavasszal teszik meg, ilyenkor lehet, hogy összepiszkolják az útjukba eső tárgyakat, de ezt nem tartja olyan mértékűnek, ami miatt abba kellene hagynia a tevékenységét. Aztán a közvetlen szomszédjához irányít, aki megerősíti, bár a méhek kirepülési útvonalában az ő ingatlanuk az első, nekik semmilyen gondot nem okoznak. Búcsúzóul a férfi annyit mond: nagyon régen méhészkedik, és amíg bírja, fog is, hiszen ezért költözött kertes házba, különben panellakásban élne. Az állattartási szabályok betartásában illetékes Vizeli Sándor, a polgármesteri hivatal hatósági főosztályvezetője számára nem ismeretlen a méhügy, de mint mondja, az már nem tartozik a hatáskörükbe, csak kormányrendelet szabályozza, a panaszosok legfeljebb bírósági eljárással szerezhetnének érvényt akaratuknak.
Kormányrendelettel
A méhészetről szóló 15/1969-es MÉM-rendeletben azonban csak annyi áll, hogy: „A méhészkedést a vonatkozó külön (állat-egészségügyi, növényvédelmi stb.) jogszabályok megtartásával - erre alkalmas területen mindenki szabadon gyakorolhatja. Méhészetet a szomszéd ingatlanoktól 4 méter, használatban levő utaktól pedig az út melletti vízvezető árok külső szélétől számított 10 méter távolságon túl szabad csak elhelyezni." Esetünkben ezeknek a feltételeknek a Lázár utcai férfi maradéktalanul eleget tett, így a szomszédoknak - a tartósan meleg idő beálltáig - tovább szúrhatja a szemüket a számukra megoldatlan probléma. ÉGERHÁZI PÉTER
