2010. június 14. - Kártérítést követel a feltételezett tolvaj • Évente
másfél milliárd
forintos kár éri a méhészeket Nem könnyű a méhészek élete: nem elég, hogy egyre több hamisító rontja a szakma hitelét, s a piacot a Kínából érkező silány, de olcsóbb méz telíti, még a kaptárlopásra szakosodott tolvajokkal is fel kell venniük a küzdelmet. Ahogy a környei Simon házaspárnak is küzdenie kell. Ám esetük mégis egyedi; lévén beperelte őket az a személy, akinek telkén megtalálták az eltűnt kaptáraikat.
A történet két éve kezdődött, amikor a Komárom-Esztergom megyei Környe közelében fekvő repcetáblák mellől Simon József és felesége hatvan méhkaptárát tüntetették el, káruk elérte a 3,5 millió forintot.
- Hírt kaptunk róla, hogy egy társaság garázdálkodik a környékünkön - eleveníti fel az eseményeket Simonné Venter Éva. - így jutottunk el a budaörsi Sz. Henrikhez, akiről kiderült, hét hordó virágmézet adott le az egyik felvásárlónak, ám az eredetet igazoló iratokat nem tudta bemutatni, a cégnek azt ígérte, később küldi. Persze sohasem küldte - emlékszik a méhész.
A házaspár tovább nyomozott, és tudomásukra jutott, hogy a közeli Bókodon Sz. Henrik vízparti házában nagy mennyiségű méz vált a lángok martalékává.
Negyedévvel a lopás után egy zsaroló hívta fel Simonékat, és közölte, hogy 300 ezer forintért hajlandó visszaadni az eltűnt kaptárokat. A pénzt a Pest megyei Zsámbékhoz közel, az autópályán kellett volna a házaspárnak átadnia. A méhészek úgy döntöttek, értesítik a rendőrséget, és közölték a zsarolóval, hogy ötvenezer forint előleget hajlandók adni. A nyomozók végigkísérték a méhészeket, a pénzt az utasítás szerint kitették egy sztráda menti segélytelefonnál, a kaptárokat egy közeli benzinkúton kellett volna visszakapniuk, ám a töltőállomáson hiába keresték az ígért teherautót - a rendőrség asszisztálása mellett lettek könnyebbek ötvenezer forinttal.
Rábukkantak a ládákra
Fél évvel később egy ismeretlen arra hívta fel figyelmüket, hogy a Zala megyei Beleznán, illetve a Somogy megyei Parragon látta a kaptáraikat. A házaspár a horvát határhoz közeli Beleznára utazott, ahol egy telek -mögött valóban rábukkantak nemcsak saját, de egy szentlőrinci és egy sári méhész kaptáraira, méhész alkatrészeire. - A kap-, tárainkat egyedi jelöléssel látjuk el, amit nem lehet eltávolítani a ládákról - fűzi hozzá Simonné, miért tudták könnyedén igazolni, hogy a méhkasok a tulajdonukban vannak. Azt azonban lehetetlen bizonyítani, hogy a méhek kinek a tulajdonában vannak. Egyrészt a rovarok lényegében egyformák, ezentúl folyamatosan szaporodnak és elpusztulnak. - Amikor haza akartuk szállítani kaptárainkat, J. Istvánné, J. István anyja két botra támaszkodva előbicegett a házból, s azt állította, ő a méhész és a kaptárok is az ő tulajdonában vannak. Amikor azonban szakmai kérdéseket tettem fel neki, visszakozott, és bevallotta, a fia méhészkedik - folytatja Simonné.
A fordulat
Negyvennyolc kaptáruk került elő, ám ahelyett, hogy boldogan éltek volna tovább, a történet itt vett egy fordulatot. J. István - az ő szülei telke mögül kerültek elő kaptárok -azt állította: a ládákat fél évvel korábban, üresen vette egy Nagy István nevű személytől, a családokat pedig 2008 augusztusában telepítette az üres kaptárakba. A probléma ezzel csupán az, hogy a méhésztársadalom ekkor már a teleltetésre, és nem a szaporításra készül. Felvetődik a kérdés, hogy ha valóban J. Istvánéi voltak a méhcsaládok, azokat addig hol tárolta?
Simonék nem értik, miért nem vont be a rendőrség szakértőket a nyomozásba, s miért nem tartottak J.-ék portáján házkutatást, miután tanúk tudtukra adták, hogy J. fészerében több különböző kaptárt láttak.
- Volt J. Istvánnak adásvételi szerződése?
- Állítólag igen, de arról nincs információnk, hogy a kaptárakra vagy a mé-hekre, erről bennünket nem tájékoztattak a nyomozók - mondta kérdésünkre.
Simonék értetlenül állnak az előtt is, miért nem nyomozott a rendőrség az eladó Nagy István után, miért nem hallgatták ki, hiszen elképzelhető, hogy ha nem J. akkor Nagy (vagy Nagy néven bemutatkozó tolvaj) lopta el kaptárokat.
A Tatabányai Városi Ügyészség tavaly júniusban határozatában megállapította, hogy a Sz. Henrik gyanúsított Bókodon található házában nagy mennyiségű mézet találtak, amelynek bár eredetét nem tudta igazolni, a lopás bűncselekményét tagadta. Tanúvallomások azt is világossá tették, hogy a gyanúsított korábban is tulajdonított már el kaptárakat, s azokat az ország különböző részeire szállította. Lehet, hogy Sz. Henrik a titokzatos Nagy István?
Horváthné Varga Erzsébet, a megyei ügyészség főügyészhelyettese későbbre ígért választ arra, a hatóságok nyomoztak-e Nagy után, s ha igen, milyen eredménnyel, milyen adásvételi szerződése volt J. Istvánnak, miért nem tartottak J.-nél házkutatást, és bevontak-e szakértőket a nyomozásba.
Mindenesetre Sz. Henriket csalás és lőfegyverrel való visszaélés bűntette, illetve magánokirat-hamisítás vétsége miatt egy év hat hónap szabadságvesztésre ítélték első fokon.
Újabb meglepetés
Az igazi meglepetés azonban még csak ezután érte Simonékat. A Tatabányai Városi Bíróság értesítette őket arról, hogy J. Istvánné 2,5 millió forintos kártérítést követel tőlük, mert állítása szerint a méhek, illetve a kaptárakban található méz az ő tulajdonában volt. Nem sokkal ezután ügyvédi felszólítást is kaptak, hogy a felperes által követelt összeget utalják át. Természetesen nem tették, ezért az ügyben idén ősszel bírósági tárgyalás lesz.
Magyar Péter ügyvéd képviseli J. Istvánnét a perben, ám megkeresésünkre á jogász elzárkózott a válaszadástól, mint mondta, ügyfele nem jogosította fel a nyilatkozattételre, így nem tudjuk meg, miként csöppent a kártérítési perbe a beteg, nyugdíjas nő, aki - mint láttuk - a szakmai kérdésekre egyáltalán nem tudott felelni, azaz bebizonyosodott róla, hogy soha nem foglalkozott méhekkel.
Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke becslése szerint évente 250 hasonló lopásos eset történik, amelyek 40 százalékát a méhészek be sem jelentik. A méhcsaládok pótlása és az elmaradt haszonból származó kár évente a 1,5 milliárd forintot is elérheti (tavaly egy kilogramm méz felvásárlási ára 700 forint volt), ami minden esetben a méhész zsebét terheli, lévén a biztosítótársaságok nem kötnek biztosítást a kaptárokra.
- Az eltűnt méhkasoknak legfeljebb tíz százaléka kerül elő, ha a méhész hajtóvadászatot indít saját szakállára - fogalmaz az elnök. Hozzáteszi, hogy addig nem is számít javulásra a méhész társadalom, amíg a tolvajokra nem szabnak ki komoly, elrettentő büntetéseket.
MÉZHIÁNY. Drága és kevés lesz az idén a piacokon az akácméz - az esős idő miatt ugyanis a méhek nem tudtak nektárt gyűjteni a virágokról'- derült ki a Hír TV riportjából. Egy átlagos év termésének mindössze öt százalékát sikerült elérni az idén, ami azt jelenti, hogy 16 ezer tonna akácméz hiányzik A termelők kara hétmilliárd forint Ráadásul aminőséggel is gondok vannak. .Olyan magas a víztartalma, hogy nem eladható, ezért most gondolkodnak a méhészek, mit tegyenek vele. Néhányan már visszaetették és újra kipergetik. Ez egy óriási macera, nagyon nagy munka, és tovább csökkenti az amúgy is szerény termést* - nyilatkozta Nagyemyei Attila, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület Tolna megyei elnöke.
