2010. augusztus 29. - KÖRNYE/MOCSA - Idén az akácméz termelés a tavalyi
tíz százalékára csökkent. A májusi-június özönvízszerű esőzés miatt az
akác szinte úgy virágzott el, hogy a szorgalmukról híres, szúrós rovarok
szinte meg sem tudták közelíteni. A Vértes Expón a megyei önkormányzat elismerésben részesített egy igazi családi vállalkozást, a környei Simon Méhészetet. A cudar időjárás Simon József kaptárjait, méhcsaládjait sem kímélte. Az akácméz termelés náluk is a tizedére esett vissza.
Idő és időjárás marta úton közelítettük meg a kétszáz méhcsaládot rejtő kaptárokat. Simon József és felesége, Éva az utazás során felvilágosító előadást tartott a méhekről, a szakmáról. Hallgatva, arra az álláspontra jutottunk, bármilyen páros ujjú patást könnyebb tartani, mint ezt a csíkos potrohú „haszonállatot".
Megtudtuk, a méhek miként szellőztetik nagy hőségben a „lakásukat", hidegben pedig hogyan „fűtik". Kiderült, hogy az idősebb dolgozók, életük alkonyán már nem a virágpor gyűjtésével foglalatoskodnak, hanem felderítéssel, a jó mézelő helyek felkutatásával. Persze, hogy arra voltunk kíváncsiak, ezt az információt miként közlik a többiekkel.
- Jellegzetes tánccal igazítják útba a munkás méheket - mondta Simonné, Éva. - Ismereteink szerint a nap állásához mérten tájékozódnak és tájékoztatnak...
Mindenen átgázolva, seregnyi „láda" mellett landoltunk. Egy fasor két oldalán kaptárok.
- Nagy szerencsénk van - jegyezte meg Simon József. - Az esőzések miatt kipusztult napraforgót itt újravetették.
Valamilyen rövid tenyészidejű fajtát, amely szépen fejlődik, virágzik. Azért vándoroltunk ide, Mocsa határába a méheinkkel.
Vendéglátóink közben kezes-lábasba öltöztek. A mi kobakunkba is nyomtak egy-egy menyasszonyi fátyolra emlékeztető necc hálós kalpagot.
Közeledtünk a tetthelyre. Felerősödött a jellegzetes zümmögés, megnőtt a légi forgalom.
Kaptárt bontunk, megvizsgáljuk a fiasítást - emelte ki Éva asszony. - Már most a jövő év állományának az alapját alapozzuk meg. Kivételes helyzet, hogy most még virágpor gyűjthető. Ilyentájt a herék ideje is lejár. A családok a télre készülnek. Vége az anyák megtermékenyítésének, így a dolgozók elűzik a heréket, nem hajlandóak tovább táplálni.
A méz minőségét a benne található pollen százaléka és a nedvesség tartalom határozza meg - vette át a szót Simon József, miközben párja füstölővel a kezében a kaptárt nyitotta, a mézzel telt, viasszal fedett kereteket ellenőrizte. -Tamási-rendszerű rakodókaptár használunk. Ennek négy fiókja van. Kettő a fészek-, kettő pedig a mézelő. Egyben tíz keret helyezhető el. Emellett a légtérbővítésre egy menekülőtér van még kialakítva.
A kaptárkalandot egyébként sikerült egyetlen szúrással megúsznunk.
Környe határában, az utolsó épület egy pergető ház. Nyolc éve pályázaton nyert pénzből alakította ki a Simon-család. Éva asszony ismertette a régmúlt méznyerő eszközeit, majd megmutatta méhészetük büszkeségét, a fedelező gépet, amely lehántja a keretekről a mézet rejtő viaszt, valamint a dobpergetőt, amellyel rengeteg időt és fáradtságot lehet megtakarítani.
- Aki csak a pénzt látja a méhészkedésben, az bele se fogjon - hangsúlyozta Simon József. - Ezt a dolgot és a méheket is szeretni kell. Petrik József
