2011. augusztus 8. - A hatósági és a méhészeti szakegyesületi
vizsgálatok azt mutatják, hogy a hazai méz világszínvonalú, amely
minőséget meg kell őrizni Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) idei ellenőrzése azt igazolja, hogy az antibiotikummal szennyezett termékek mára szinte eltűntek a piacról - mondta Bross Péter elnök Jászberényben. A XXIV. Nemzetközi mézvásár és méhésztalálkozón elhangzott előadások elsősorban ezt a témakört járták körül.
A városi ifjúsági ház nagyterme zsúfolásig megtelt, a csillárokon is méhészek lógtak volna, ha nem szocreál neonlámpák erdeje borítaná be a mennyezetet. Az első szót Oravecz Márton kapta, aki a hatóság szempontjait ismertette. Az elmondottakból kiderült, hogy a korábban Süth Miklós irányítása alatt tehetetlenségre ítélt szervezet az új kormány felállása óta megélénkült, és a statisztikai kozmetikázás és mellébeszélés helyett már eredményeket tud felmutatni. Mindezt ráadásul úgy, hogy az akkori vezetők közül sokan ma is komoly pozíciót töltenek be a rendszerben. Így például az az előadó is, aki a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MGSZH) puha korszakában is vezető volt, most pedig annak az elnöke.
Oravecz részletesen ismertette, hogy az élelmiszereket előállító állatokat a törvények szerint milyen módon és eszközökkel szabad gyógyítani úgy, hogy a fogyasztók által megvásárolt termékek mentesek legyenek a gyógyszermaradványoktól. A méz ugyanis mind a józan ész, mind a jogszabályok alapján nem tartalmazhat ilyeneket. A szakember kifejtette, hogy a méhek esetében az antibiotikumokkal való kezelésre egyáltalán nincs szükség, az ugyanis mindenkinek kárt okoz. A méheket a nozéma nevű megbetegedésük esetén kezelik ilyenekkel, azonban nincs arra tudományos adat, hogy szervezetükben mit okoznak az antibiotikumok. Ugyanakkor más, igen gyakori méhbetegségek - például az úgynevezett nyúlós költésrothadás – gyógyításakor rendkívül rossz hatással vannak. A betegség kifejlődését ugyanis ideiglenesen gátolják, tüneteit elhúzzák, ám a kórokozót nem semmisítik meg. Az antibiotikumok kárt okoznak a méhészeknek is, hiszen ha nem bomlik le a mézben, akkor nem tudják azt eladni, és persze kárt okoznak a fogyasztóknak, mivel a folyamatos antibiotikum-bevitellel a saját gyógyulási esélyeiket ronthatják. A hatóságnak az a dolga, hogy a hibás terméket az élelmiszerlánc bármely szereplőjénél fel tudja deríteni, még akkor is, ha összekeveréssel próbálja valaki csökkenteni a méze szennyezettségét. Az MGSZH ma már olyan hitelesített vizsgálatokkal képes antibiotikumot keresni, amely a korábbinál tízszer pontosabban meg tudja határozni a fertőzöttséget.
E módszerrel eddig 93 esetben vizsgáltak mézet, az esetek 5-6 százalékában találtak antibiotikum-szermaradványt, ami rendkívül jó arány. Az eredményt Oravecz a hatóság határozott fellépésének tudja be, ami - tekintettel az MGSZH korábbi működésére - nem fedi egészében a valóságot. Álszerénység lenne elhallgatni, hogy a megtisztulást ez esetben lapunk vizsgálatai és a hatóság gyakori noszogatása okozta. Oravecz beszámolt az unió magyar elnöksége alatt elért kétségtelen sikerekről. Többek között az MGSZH-nak épp a méhbetegségek felderítésére és kezelésére vonatkozó javaslatait fogadtatta el a szakbizottságokkal, áprilistól pedig létrehozták az uniós referencialaborokat, ezen intézkedések kiváltó okát szintén a mézbotrányok szolgáltatták. Az MGSZH elnökének beszámolóját feszült figyelem kísérte a teremben. Annak ellenére, hogy
a kánikula és a szellőzés hiánya miatt hamarosan mindenki a saját verejtékében fürdött.
A méhészek közül Szarka Tamás a hatóság kettős mércéjére kérdezett rá: mi az oka annak, hogy a mézet ilyen szigorúan kezelik, ugyanakkor a tejben - amelyből sokkal többet fogyasztanak az emberek - nagyságrendekkel több antibiotikumot tűrnek el? A pontos választ az elnök elkerülte, amit erőteljes morgás kísért a közönség részéről. Ugyanakkor fontos dolgok derültek ki. Például hogy az MGSZH-vizsgálatok rámutattak: antibiotikumok kizárólag a méhészek aktív munkájával kerülhetnek a mézbe, élettani szempontból ugyanis kizárt, hogy a méhek maguk hordják be, például más állatok itatójából. Egy korábban antibiotikumos termékeivel megbukott mézcsomagoló és -kereskedő, Horváth Zsuzsa elmondta, hogy 200 hordó olyan méz került hozzá, amelyben az antibiotikum meghaladja a határértéket, és kifejtette, hogy óriási ösz-szegeket költenek laboratóriumi vizsgálatokra. Kritizálta az MGSZH-t is, hogy eddig miért nem tájékoztatta őt, milyen szermaradványokra kérjék az ellenőrzést. A hallgatóban ekkor önként felmerült a fogyasztói kérdés, vajon milyen mézeket lehetett vásárolni eddig ettől a hölgytől, és az, hogy vajon miért nem jelenti fel az említett beszállítót. Pedig ez kutya kötelessége lenne, mert ha nem semmisítik meg gyorsan a 200 hordó szennyezett mézet a hatóság ellenőrzésével, akkor biztosan fel fog bukkanni valamikor a fogyasztók asztalán. A válaszból megtudtuk, hogy az élelmiszerlánc minden szereplőjének felelőssége, hogy a fogyasztókhoz kerülő termék kifogástalan legyen. A méztermelés minden fázisában ellenőrizni kell a minőséget, hiszen lehetetlen a boltok polcaira kitett minden egyes üveg mézet megvizsgálni. A szereplőknek olyan bizalmi kapcsolati rendszert kell létrehozni és fenntartani, amelyben mindenki tisztességesen jár el. A méhészkedő Pásztor Barnabás mezőgazdasági mérnök felvetette, hogy növényvédő szerek is tartalmazhatnak antibiotikumokat, s ezeket is behordhatják a méhek a mézbe. Oravecz Márton azzal cáfolta ezt a megállapítást, hogy a mézben kimutatott antibiotikumok fajtái kizárólag olyanok, amelyek az
állatgyógyászatból származnak, nem a növényvédő szerekből. Az MGSZH elnöke azzal zárta szereplését, hogy leszögezte: a közelmúltban lefolytatott vizsgálataik rámutattak arra, hogy a magyar méhészek terméke általában világszínvonalú, amely értékhez a méhésztársadalomnak tűzzel-vassal ragaszkodnia kell.
Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnökének az előadását szintén óriási érdeklődés követte, mindenki a helyén maradt. Bross Péter részletesen beszámolt a világpiaci helyzetről és arról, hogy ezek a hatások miként érintik a magyar piacot. Bekapcsolódva a vitába okulásul egy anekdotával rukkolt elő, ami a német méhészeti egyesület elnökétől származik. Családja generációk óta burgonya termesztéssel foglalkozott. Miután egyszer növényvédő szerekkel lepermetezték a többhektárnyi burgonyát, édesapja arra kérte, hogy a házuk mögötti kertben kézzel szedje ki a kártevő bogarakat, illetve kapával gyomlálja ki a gyomnövényeket. Erich tudatlan gyermekként megkérdezte akkor apját, hogy miért nem permeteznek ott is, ahelyett hogy fáradságos munkával, kézzel végeznék el ugyanazt, amit kint, a földön. Apja azt válaszolta, hogy azért, mert az előbbit eladják, utóbbit viszont a család eszi meg. A példa megtette hatását, a méhészek pontosan értették azt. Bross Péter az OMME idei, kitűnő tendenciát mutató vizsgálatai alapján leszögezte: látszik már, hogy a méhészek túlnyomó többsége tudomásul vette, hogy a piac, a fogyasztók diktálnak, és hozzátette, hogy szükségszerűen elvérzik az, aki figyelmen kívül hagyja érdekeiket.
Az előadók sorában Moldvay Csongor Jász-Nagykun-Szolnok megyei szakállatorvos a térség méhegészségügyi helyzetét értékelte, ekkorra azonban már elszakadt a cérna, az izzadtságtól csatakos és légszomjtól szenvedő méhészek kirajzottak a szabadba. Mire pedig a szintén méhészkedő Nagy István fideszes országgyűlési képviselő be akart mutatkozni, alig maradtak a teremben. Így csak páran tudhattuk meg tőle, hogy akaratán kívül lett a méhészek érdekeinek szószólója a parlamentben. Erre ugyanis nem magától jött rá, hanem szóltak neki. D.Horváth Gábor
