2011. november 8. - Ha eltűnnek a méhek, nem sok időnk lesz hátra Az ember és a méh kapcsolatának több évezredes hagyománya van, ez a kiegyensúlyozott viszony azonban úgy tűnik, veszélybe került. Ezt a problémát szemlélteti Nemes Gyula, a Letűnt világ, a Fúga és az Egyetleneim rendezője, egy most készülő provokatív filmben, a Zeróban.
A mozi egy gyakorlati példán keresztül próbálja bemutatni az egyik legjelentősebb természetvédelmi problémát, a méhek tömeges és hirtelen halálát. A történetben egy elkötelezett méhész a főszereplő, aki igyekszik felvenni a harcot a rovarokat károsító fogyasztói társadalom és a kapitalizmus ellen.
Nemes Gyula alkotása a tudományos névvel kaptárelhagyásnak említett jelenségre épül. Gyakorta előfordul ugyanis, hogy a méhek a kas elhagyása után nem mennek haza, hanem a környezeti hatásoknak köszönhetően teljesen legyengülnek és elpusztulnak. Mindennek több oka is lehet. A fő tényező a természetes méhlegelők területi csökkenése (erdőirtások, városok terjeszkedések, mezőgazdasági területek bevonása), illetve a rovarok által kedvelt rétek permetezése. Amerikában szokás, hogy a szarvasmarhák részére termesztett takarmányon legeltetik a méheket, amit viszont rendszeresen lekezelnek növényvédő szerekkel. Azonban az is elég, ha a méhlegelő valamilyen mezőgazdasági terület mellett van, ahonnan átkerülnek a széllel a méreganyagok. Bár ezen vegyszerek célja a kártevők számának apasztása, de tudnunk kell, hogy ezek a hatóanyagok nem fajspecifikusak, azaz minden rovarra veszélyesek. Fontos tényező a légszennyezés is, amire a szorgos rovarok érzékenyen reagálnak. Mindamellett, hogy a méhészet igen jelentős mezőgazdasági ágazat, nem feledkezhetünk meg virágmegporzó szerepükről sem. Amennyiben kihalnának, semmiképp sem tudnánk helyettesíteni őket. Albert Einstein anno azt mondta, ha nincsenek, legfeljebb négy-öt évünk van hátra. Visnyovszky Ágota Friderika
