2013. május 11. - Aki megadja magyar méz rangját
Míg húsz éve hordókban ment ki tőlünk a méz külföldre, addig ma már Japánban, Finnországban, Szaúd-Arábiában, Olaszországban is magyar eredettel jelzett, csomagolt tégelyek kerülnek a vásárlók elé. Takács Ferenc országimázst csinált a neki szállító négyezer hazai termelő mézéből.
Amikor a londoni Westminsterben, a Piccadilly Circus környékén, az angolok igen nívós üzlethálózatában, a Marks & Spencerben leemel a vásárló a polcról egy nyolcszögletű üveget, amelyben nemcsak méz, hanem a lép szelete is benne van, a címkén láthatja, hogy a termék Magyarországon készült. Dunavarsányban, az Aranynektár Kft. üzemében, pontosabban a készáruraktárban a Marks & Spencer-es címkéjű termékek mellett további brit, USA-beli, kanadai, japán, olasz, török, arab piacra készült „magyar méz" feliratú üvegcsék tízezrei sorakoznak. Japánba például magyar nyelvű csomagolással küldik egy csomagküldő társaság tokaji borral együtt díszdobozolt termékével.
A dunavarsányi társaság képviselői évente három-négy ezer tonna mézet vásárolnak fel négyezer magyar termelőtől. A laboratóriumukban feldolgozott, csomagolt termék nyolcvan százaléka külföldre megy. Lépes méz eladásában Európában nyolcvanszázalékos a piaci részesedésük: egy teremben kézi munkával szeletelik a lépet.
Takács Ferenc tulajdonos a jövő héten Irakba, Kuvaitba, Bahreinbe, Abu-Dzabiba és az Egyesült Arab Emírségekbe repül, hogy eladja a mézét, így öregbítve a magyarok hírét a világban.
- Ilyen tárgyaláson elképzelhető, hogy az üzletfél azt mondja, hallott már az elég jó hírű magyar mézről?
- Azzal kezdik, hogy milyen jó a francia és a német méz, mire én azt felelem, hogy olyat maga nem evett. Mert a francia és a német az általa termelt jó mézét eladja a szomszédjának, az egyéb mézét pedig magyarral javítja fel. Persze a magyar méz kitűnő.
Takács Ferenc Tabon született, Kapolyon nőtt fel. Szüleinek önellátó családi gazdasága volt, de a sajátjuk mellett a harmadért szerződve termelőszövetkezeti földeket is műveltek. Gyermeküket tanulásra biztatták, ám ha hazaért az iskolából, mégis a földeken kellett dolgoznia. Leginkább a méheket gyűlölte, mert védőruha nem lévén tíz-húsz szúrás mindig kijutott. Aztán a babszedés a kukoricasorok közül... Augusztusban a legnagyobb melegben az ember a nyaka köré teker egy lepedőt, abba szedi a babot, majd vonszolja magát görnyedten az egyre nehezebb zsákkal. „A kukorica címereit, apró leveleit rád szórja a szél, s marja a testedet az izzadság" - osztja meg velem keserves ifjúkori tapasztalatát az ötvenes férfi, aki később mégis a méhészkedésben találta meg boldogulását. Előbb mezőgazdaságigép-szerelőnek tanult, majd Gödöllőn a gépészmérnöki karra járt. Amikor tehette, hazajárt a földekre robotolni. Egyszer megtalálta az apja noteszét, s azzal szembesült, ő bizony jelentős tétel a kiadások között.
Másodéves volt, amikor a „viseld terheit, és szedd a hasznát!" mondattal tíz család méhet kapott az apjától.
- Vért izzadok, hogy mérnök legyek, nem akarok méhészkedni - tiltakozott a fiatalember, aztán amikor 1982 tavaszán eladta a repcemézet, majd az akácmézet, s tízezer forintot kapott érte, megváltozott minden. Addig azt hitte, annyi pénz nincs a világon. Hogy az NDK-ba és Bulgáriába eljusson, pirkadattól sötétedésig kétszáz forintért dobálta magánépítkezéseken a téglát, a vagonpakolásról nem is beszélve.
- Faanyagot vettem az egész pénzből, s ezzel elkövettem az első vállalkozói hibámat is, mert a nyolcvan kaptárba már nem tudtam drótot és lépet venni. De azért harmad-negyed éven már nyolcvan-száz családos méhészetem volt.
Takács Ferenc diplomamunkájában egy méhészkonténer-rakodót tervezett, s adatokat keresve a Méhészet című szaklap szerkesztőségében és egy mezőgazdasági kutatóközpontban is megfordult. Később felhívták, s azt mondták neki, friss diplomás méhész vagy, gyere el a még formálódó szövetségünkhöz titkárnak. 1984-ben Takács Ferenc a Magyar Méhészegyesület titkáraként megismerhette az ágazat lehetőségeit.
Jó kezdeményezés volt az önálló méhészszakcsoportok létrehozása, egy harkányi ember csinált is egyet a helyi termelőszövetkezetnél. A szövetkezeteknél úgynevezett bértömeg-gazdálkodás volt: meghatározták, hogy bizonyos árbevételhez mekkora bértömeget lehet kifizetni. Annál a szövetkezetnél, ahol én tíz méhésszel önálló szakcsoportot hoztam létre, még örültek is, hiszen megszabadultak a bértömegtől. Korábban a mézet meghatározott áron a szövetkezetek begyűjtőhelyein vették át tőlünk, a szakcsoport már szerződhetett mással is. Ez volt a gmk-s korszakot megelőző első civil polgárjogi kezdeményezés.
- Mivel vette rá a méhészeket, hogy a szakcsoportjához csatlakozzanak?
- Azt mondtam nekik, garantáltan a másfélszeresét kapjátok a mézért, mint az ÁFÉSZ-nél. Ezért a világon semmit sem kell tennetek, a szervezés, az értékesítés gondja az enyém. A legnagyobb dolog, hogy saját bélyegzővel rendelkeztünk: Aranynektár Önálló Méhészeti Szakcsoport. Ezért mindent megvehettünk. Ugyanis akkoriban csak bélyegzővel lehetett csomagolóanyagot venni. Én bélyegzővel elvihettem, majd
számlát küldtek, s kifizettem az árát. Bélyegzővel el is lehetett adni a mézet! Amikor harminc forint volt egy kiló akácméz felvásárlási ára, akkor mi 108 forintért adtuk el betétdíjas üvegben a nagykereskedelemnek.
Takács Ferenc 1989 után megcsinálta új vállalkozási szervezetét, az Aranynektár Kft.-t, s már nagyfelvásárlóként lépett piacra. Dunavarsányban 1997-ben feldolgozóüzemet építtetett, s az volt a célja, hogy a magyarok ne hordós mézet vigyenek külföldre, hanem csomagolt, minőségi, „hírünket vivő" terméket. Hat éve közel egymilliárdos technológiai fejlesztést hajtottak végre az üzemében.
Mutatja a saját fejlesztésű mintavevő robotot. Negyven felvásárlójuk mindegyike a lakókörnyezetének elismert méhésze, a négyezer termelőtől mintákat gyűjt össze. Amikor a 180 kilós hordókban beérkezik a méz, a robot injekciós tűje a hordó mélysége felé haladva veszi az igazi mintát. Ezt követően a minőségbiztosítási laboratóriumukban fruktóz-glükóz arányra pollenanalízissel, mikroszkópos képpel s főállású kóstolóval tesztelik a mintát. Az átvett mézet hőkamrában tárolják, majd szivaty-tyúrendszereken, belül dupla spirálos keverős, ötventonnás, fűtőcsőkí-gyós, homogenizáló tartályokban végigeresztik a mézet. A számítógéppel vezérelt töltő- és címkézőgép billentyűin „adagolópumpa", „töltő-híd", „torlódásszámláló" kapcsolót látni. A félmillió euróért kínált német gépre Takács Ferenc gépészmérnök azt mondta, „én nem így kérném", s lám, azóta az ő módosításai szerint gyártják másnak is.
- A legnagyobb angol vevőnk felvetette, elhozná a mérnökét, mert szeretnék tudni, miért nem kristályosodik ki a magyar méz. Ne hozza el - válaszoltam -, mert ez a mi szakmai tudásunk része. A nagy szakmai
tapasztalatot igénylő technológiát kitalálni hátrány volt, most, hogy megvan, előnnyé vált. Egyetlen komoly gyártó sem adja át a titkait. Angol partnerünk úgy érezte, megsértettük, ezért írtunk néhány kedves levelet...
Takács Ferenc egyik szervezője volt a magyar méhészek nyolc évvel ezelőtti, három hétig tartó brüsszeli tüntetésének. Azt szerették volna elérni, hogy az Európai Unió szigorítsa a fogyasztóknak kínált méz eredetjelölését, azaz sehol se legyen előnyben a hazaival szemben a külföldi termék. Aztán leszámoltak az illúziókkal. Bár az EU-ban alapvető jog, hogy a fogyasztó megismerje a termék eredetét, egy felülíró jogszabály szerint keverék mézek esetén az eredet helyett elég felírni annyit, EU-s és EU-n kívüli méz keveréke. Így eltűnik a kínai méz jelölése, márpedig az uniós piacra érkező méz fele kínai.
- Ennek a demonstrációnak a nagy haszna volt, hogy a magyar média ráugrott, s a magyar fogyasztó már megnézi, hazai vagy kínai keverék mézet vásárol. Elidőzöm a magyar boltok mézpultjainál, s figyelem a vásárlók viselkedését. Magyar mézet vesznek.
Ide tartozik, hogy az egyik legjobb vevőjüket, Olaszországot nem érdekli az EU direktívája: náluk csak úgy lehet mézet forgalmazni, ha feltüntetik az eredetet! Takács Ferenc elém is tesz egy „Luxury honey col-
lection Hedonist" válogatást, amelynek címkéjén olvasható: „Origine: Ungheria". "
Arab területre nem először megy. Már kiállítottak a Gulfood élelmiszeripari kiállításon is. Több arab országba szállítanak, vannak újabb megrendelőik is, akiknek még nem vittek mézet, s most a címkéket „gyúrják". Takács Ferenc álláspontja az, hogy a magyar eredet feltüntetésének érdekében el kell menni addig, amíg lehet. Szerinte az arab piac a személyes kapcsolatok piaca. Türelmesnek és szimpatikusnak kell lenni. Egy
kialakult kapcsolat többet ér bárminél, mert ha az arab ügyfél nem akarja, hiába van ötven írásos előszerződésük, nem lesz üzlet. Bevitték már több márványpadlós szaúd-arábiai kórházba, ahol most úgy tűnik, a miniüveges kiszerelésű mézre lenne igény, ahol a kupak is többe kerül, mint az üvegcsében rejlő méz. Nem gyárt még ilyet, s ez óriási beruházást igényel majd.
Argentínába például azért ment el, mert egy angol vevője más ízt akart a mézébe. Azt mondta: finom a magyar, de van más is. Hozott is neki egy argentin mézet. Ott a pampa legelőit egy somkóró nevű, pillangós virágú, szívós növénnyel vetik be, s annak a méze igen jó ízű. Ott is a termelővel szeretett volna találkozni, így jutott el a chacói Villa Ángelába, a méhészekből is álló magyar közösséghez, amely mellesleg évente
egyszer hurkát és kolbászt süt a helybélieknek... Nos, éppen akkor tervezték az Aranynektár mackós tégelyét, ezért Takács egy kétméteres hungarocellmackót rendelt magának repülőn, csomagban. Amikor a nagy mackó megérkezett Buenos Airesbe, egész napos vámtortúra várt a megrendelőre, mert a vámszervek azt hitték, drog van benne.
- Az iparművész megálmodta, megtervezte, én meg tovább csiszoltam. Ugyanis gyártani, tölteni, címkézni kell, s az is fontos, hogy a vevőnél a méz ki is jöjjön belőle. Mindezek ellenére macinak kell kinéznie.
Húsz éve még 500 ezer élt, ma már 1,2 millió méhcsalád él Magyarországon. Jók az adottságaink, vidéken szinte ez az egyetlen olyan mezőgazdasági vállalkozás, amely kis tőkével beindítható. És a fogyasztás növekedik! Megy fel a méz ára. Ahogy pusztul a természetes környezet, egyre nehezebb jó minőséget termelni.
Vesznek narancs- és erdei mézet az olasz Alpokból. Ez nem rontja, hanem javítja az eladási esélyeiket. Olasz vevőnél a választéknak narancsmézet is kell tartalmaznia. Van olyan arab vásárló, aki olasz erdei méz és magyar virágméz keverékét igényli. Bizalmi tőkéjük, hogy nem vesznek a nemzetközi kereskedelemből „összehomogenizált" mézet, csakis ellenőrzött termelőtől vásárolnak.
- Jó ételeken nőttem fel, azóta is keresem a régi ízeket - mondja a méhész. Rájött, amit maga megtermel, annál semmi sem jobb. Az édesanyja él még, s kertet művel. A falujában már sokan a boltban veszik a zöldséget meg a gyümölcsöt. Takács Ferenc Szóládon vett két hektárt, tavaly már megtermelte a zöldségét, különösen a paradicsom ízlett neki.
Nyolcvan génmentett gyümölcsfája van. Érzi az örömét, hogy mi mindent lehet kezdeni a földdel. Fölásni, egy csík mentén elszórni a magokat, két hét múlva enni a friss, apró retket. Látni, hogy mire képes a föld.
De kukoricát és babot nem vetett. Varga Attila
