Ha „csupán" hólyagos tünetekkel jár a csípés, elegendő a borogatás.
Nyíregyháza (KM) – Főleg darazsak, méhek okozhatnak ezekben a nyári hónapokban táborozóknak, kertészkedőknek, turistáknak, autósoknak kellemetlen csípéseket, amelyek nemcsak fájdalmasak lehetnek, de gyakran orvosi beavatkozást is igényelnek, sőt az arra érzékenyek esetében életveszélyt is okozhatnak.
Elsősorban a táborozó, túrázó gyermekeket fenyegeti a veszély, mert a csípés náluk sokkal erőteljesebb reakciót válthat ki, és több a hólyagos, csomós, bevérzéses eset. A tünetek a csalánkiütéstől a fulladásig, a viszketéstől a sokkos állapottal járó rosszullétig terjedhetnek, ez egyéni érzékenységtől függ - tudtuk meg dr. Winkler Ilona pulmo-nológus szakfőorvostól. A szakember szerint a csípést követő 5-15 percen belül már jól látható, hogy csak duzzanatról, vagy súlyosabb esetről van-e szó.
Első allergiás tünet lehet a tüsszentés, de ha torokszorító érzésről számol be az érintett, és fullad, arca, szeme vagy ajka felduzzad, nyomban mentőt kell hívni, míg a segítség megérkezik allergiaellenes szert kell adni. Ha mód van rá, a csípést okozó rovart meg kell fogni és meg kell őrizni, mert ez megkönnyíti az azonosítást és a kezelést - hangsúlyozta dr. Winkler Ilona.
Ha „csupán" hólyagos tünetekkel jár a csípés, elegendő a borogatás, vagy a vény nélkül kapható gélek használata. Lehet még kapni viszketéscsillapító, külsőleg alkalmazható készítményeket, illetőleg megelőzésre olyan rovarriasztó, rovarűző spray-ket is, amelyek nem hiányozhatnak sem a kertészkedők háztartásából, sem a túrázók elsősegélydobozából - hívta fel a figyelmet dr. Winkler Ilona.
Ha egy megszúr, támad a többi
Nem kell pánikba esni, ha a portánkra odarajzik egy méhcsalád, de az is biztos, hogy magunknak nem ajánlatos kezdenünk semmit a méhrajjal. Általában a tűzoltóság segítségét szokták kérni, de a legjobb, ha van egy méhész ismerősünk, akinek ilyen esetben szólunk. Ámbár állat-egészségügyi szempontból nem kockázatmentes a befogás a méhész számára sem - figyelmeztet dr. Tamás Péter állatorvos. - Ugyanis az ismeretlen méhrajjal betegségeket - mint nyúlós költésrothadás, vagy a varroa atka - vihet be a saját tenyészetébe. Éppen ezért a befogott rajt tanácsos a méhésznek műlépre lerakni és a többitől egy ideig elkülönítve megfigyelés alatt tartani - teszi hozzá a szakember. - Ha tennénk valami számukra zavarót, amivel felkeltenénk a bosszúságukat, akkor se csapkodjunk, hadonásszunk a kezünkkel, inkább minél gyorsabban hagyjuk el a helyszínt. Ha netán egy méh megszúrna, jó azonnal lemosni a helyét, mert a méreg illatára agresszívvé válik, s ránk támad a többi is. -A fullánkot kaparjuk ki a bőrünkből egy éles késsel, mert a méh potrohából kiszakadt méregmirigy egyébként tovább pumpálja belénk a méreganyagot - lát el hasznos tanácsokkal a méhészkedéssel is foglalkozó állatorvos.
Méhkaland az eperfán
Aligha akad ember, akinek gyermekkorában vagy felnőttként ne lett volna méh- vagy darázskalandja. Szívesen emlékszem vissza azokra a nyarakra, amikor apai nagynénémhez vittek falura, mert háza udvarán három hatalmas eperfa is volt. Mind másfajta: fehér, rózsaszín, meg fekete. Ha jó epret akartam enni, fel kellett mászni a fára. Elhelyezkedtem kényelmesen, és zabáltam, zabáltam. Ha nem egyszer éles fájdalom hasított a nyelvem tövébe. Az eperrel együtt bekaptam egy méhecskét is. De lehet, hogy darázs volt. Volt nagy ordítás, majdnem leestem az eperfáról. Jött Ilon néném, elsápadt, aztán kimosta a számat, megnézte, nincs-e benne a fullánk. Csak arra emlékszem, hogy elkezdett dagadni a szám, a fejem, amikor belenéztem a tükörbe, nem ismertem magámra.
Még egy gyermekkori emlék. A Tisza-parton gyakran fociztunk a réten vagy a legelőn, természetesen mezítláb. Az is természetes volt, hogy megcsípte talpunkat a darázs. Vagy méh. Rá se ránts, mondtuk, fuss tovább, ne hagyd megdagadni! Néhány perc múlva már el is felejtettük.
Hanem amikor már a betűket is ismertem, megrökönyödve olvastam Jókainál, hogy Lóránd bátya, a Mire megvénülünk hőse egy méhcsípésbe „képes" volt belehalni. Hitetlenkedtünk is bátyámmal, hogy lehet az. Hát bizony, lehet... Györke László