BÁR IDÉN A MÉHÉSZKEDÉS PROBLÉMÁITÓL HANGOS A SAJTÓ, AZ ÁGAZAT SZEREPLŐI SZERINT SEMMI OLYASMI NEM TÖRTÉNIK, AMI NE LENNE - KIS TÚLZÁSSAL - MINDENNAPOS, VAGY AMIRŐL A MÉHÉSZEK NE TUDNÁNAK ÉVEK ÓTA. A FAGYKÁROK ÉS A KAPTÁRLOPÁSOK UTÁN MOST A MÉZHAMISÍTÁSSAL KÜZD A SZAKMA.
Idén tavasszal Győrújbaráton a repcetábla hajnali permetezése miatt 150 méhcsalád kirepülő munkásai pusztultak el, ezzel hárommillió forintos kára keletkezett a gazdának. Áprilisban Balatonlellén és Balatonbogláron is történt hasonló eset, de a felsorolásnak itt nincs vége. Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) elnöke szerint azonban nem a permetezés a legnagyobb katasztrófa az ágazatban, bár kétségtelenül az érintettek sorscsapásként élik meg. „Ilyen az országban átlagosan kéthetente történik" - mondja. Ráadásul a károkozást még bizonyítani sem lehet, mivel a gazdaságok legtöbbször nem vagy nem pontosan vezetik a permetezési naplót. (Előírás, hogy méhészet mellett csak este 8 óra után szabad permetezni, s akkor is csak méhkímélő növényvédő szerekkel.) Az OMME vezető szaktanácsadója, Tóth Péter ilyenkor azzal nyugtatja a kedélyeket, hogy egy méhanya naponta akár kétezer petét is rakhat, tehát a populáció rövid időn belül újra is termelődhet.
A kora tavaszi, helyenként mínusz 8 Celsius-fokos fagyok miatt Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyében az akácerdők 40-60 százaléka elfagyott. E vidéken kétezer méhész él akácmézeladásból. A permetezés és a fagyok mellett gyakoriak a lopások is. Csak idén áprilisban és májusban összesen tíz kaptárlopást jelentettek be, míg 2006-ban és 2005-ben egész évben volt hét, illetve kilenc. A méhészek szerint a lopás folyamatos, Bross Pétertől - akinek elnöki tisztsége előtt mintegy 400 méhcsaládja volt - eddig 120 kaptárt vittek el.
A kaptárlopások télen szaporodnak meg, illetve akkor, amikor kezdő méhészek lépnek a szakmába. „Elég szörnyű, de főként a szakmabeliek a tettesek, tolvajként vagy orgazdaként" - mondja az egyesület vezetője, aki munkatársaival együtt egy új, hat számjegyű azonosító rendszer kidolgozásán fáradozik. A számot beütnék a méhész minden eszközébe. Bevezetnék a méhészigazolványt is, amit elkérhetnének a rendőrök, s ellenőrizhetnék a szállított méhcsaládok kaptárjain lévő számokat is A rendőrségnél egyébként a legtöbb esetben - bizonyítékok híján - gyorsan lezárják a nyomozást.
A RÉPACUKOR A MENŐ
Az igazi bomba mégis a március 24-i vizsgálat után robbant. Kilenc élelmiszer-forgalmazó egységből, 15 gyártótól - köztük kettő ismeretien - vettek összesen 45 mintát, amit még aznap a németországi, brémai Applica laboratóriumba küldtek. A minták 66 százalékáról, azaz 30 mézről kiderült, hogy hamisított (Heti Válasz, 2006. máj. 24., 49. o.). Tehát olyan cukortartalmú anyagot kevertek bele, amely nem virágnektárból származik. Korábban kristálycukorral vagy kukoricából előállított izocukorral „dúsítottak", most a répacukor enzimes bontásával előállított fruktóz-glükóz sziruppal hamisítanak. Ez az enzim viszonylag könnyen beszerezhető, és az Applica laboron kívül más nem tudja kimutatni. Bár az a hír járja, hogy ezek a mézek nem ártalmasak az egészségre, Bross Péter arra hívja fel a figyelmet, hogy ha például a glicerintartalom 300 mg/kg fölött van - és a mintában 785-ös érték is szerepelt! -, annak már egészségkárosító hatása lehet.
Az egyik legnagyobb magyarországi mézfeldolgozóként számon tartott, a méhészetének fejlesztéséhez uniós közpénzeket is felhasználó Klenáncz József - akinek hét mézéből hét bukott el - tiltakozik az eredmény ellen. Konkurenciaharcot sejt a háttérben, és a magyar vizsgálat végét várja. Csakhogy a magyar laboratóriumok nincsenek kellőképpen felszerelve, így vizsgálataiktól nem várható megbízható végeredmény.
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter még tavaly decemberben úgy nyilatkozott az emlékezetes M.E.G.A.-botrány után, hogy „azt a szemetet, amelyet néhányan élelmiszernek neveznek, kisöpörjük az országból"! Az agrártárca vezetője bejelentette, azt szeretné, ha Magyarország élelmiszer-biztonsági szempontból az egyik legmegbízhatóbb uniós állammá válna. Ígéretet tett arra, hogy az ügyben egyeztet az ágazat szereplőivel, és jogi lépéseket helyezett kilátásba. A méhésztársadalom elégedett a minisztérium együttműködési készségével.
AZ UNIÓBAN IS KAVARNAK
Emlékezetes, hogy a magyar méhészek 2004 decemberében már tiltakoztak Brüsszelben az élelmiszerkönyv szigorításáért. A mintegy 80 magyarhoz - akik hat héten keresztül váltották egymást - görög, francia, svéd, luxemburgi, cseh, olasz, spanyol és német méhészek is csatlakoztak. Az Európai Unióban ugyanis legálisan lehet keverni a jó és a kevésbé jó minőségű mézeket. A mézből túltermelés van a világon, elsősorban a rohamosan növekvő dél-amerikai és kínai kínálat miatt. A kínai mézkészítési módszerek ugyancsak érdekesek: bár a megporzást még a méhek végzik, a méz elkészítését már laboratóriumban, gépekkel folytatják. Bross Péter szerint „nem a méz sok, csak az, amit méznek hívnak. Az importminták fele nem lenne méz, ha szigorítanák az élelmiszerkönyvet".
A magyar kereskedelem sajátossága, hogy a megtermelt, évi 22 ezer tonnányi méz 83 százalékát nagykereskedőknek, hordósán értékesítik, mivel a kiszerelés költségeit sokan nem tudják vállalni. Ennek az a hátulütője, hogy nem lehet nyomon követni a méz útját, a palackozók, „a kiszerelők azt csinálnak a mézzel, amit akarnak". Akár fel is hígíthatják a mennyiség növelése érdekében. (Hazánkban évente 4 ezer tonna méz fogy, az egy főre eső fogyasztás 40-50 dekagramm körül alakul. A megtermelt s itthon forgalomba kerülő méz 90 százalékát a lakosság fogyasztja el. A maradék 10 százalékot a kozmetikai, az élelmiszer-és a gyógyszeripar használja fel.)