Már a nagy értékű kertészeti ültetvényeket is fenyegeti a világjelenség
Világszerte pusztulnak a méhek, s az egyre riasztóbb folyamat gazdasági és ökológiai következményei beláthatatlanok. A „hagyományos" károsító környezeti tényezők mellett megjelent egy veszedelmes új vírus is; ellenszer egyelőre nincs.
Meglehetősen borúlátó jelentést adott közre az ENSZ Élelmezésügyi Világszervezete (FAO) az évről évre növekvő méhpusztulásról. Tragikus adatok láttak napvilágot: Észak-Amerikában, pontosabban az USA déli államaiban akadt olyan térség, ahol a teljes pusztulás meghaladta a kilencven százalékot, de az államok teljes területén belül is megfeleződött a méhek száma. Ennél kevésbé riasztó mértékben, de mégis harmadával fogyott a zümmögő, mézgyárosok állománya a világ legnagyobb exportőre, Kína esetében, s a tendencia immár elérte Európát is, főként Németországot.
A méhpusztulás ügyében a „hagyományos" környezetkárosító tényezők (rovarirtó szerek, ipari gázkibocsátás, és nem mellékesen á klíma változása) mellett megjelent
egy új, nagyon veszedelmesnek tűnő vírusfertőzés, amely hatásában leginkább a kergemarhakórra emlékeztet. A fertőzött méh idegrendszere gyakorlatilag összeomlik, nem talál vissza a kaptárhoz, végkimerülésig röpköd, aztán elpusztul - a kaptár pedig üresen marad, a családot szaporító méhkirálynő pedig a szó szoros értelmében éhen hal. A kór (IAPV-vírus) gyengébb fertőzés esetében is veszélyes, mivel legyengíti a hasznos rovar szervezetét, és a már. eddig is sok gondot okozó atkák ellen védtelenné válik. Márpedig a méhek esetleges kipusztulása súlyos ökológiai következményekkel is fenyeget A virágos növények zöme a méhek segítségével szaporodik, egyes fajták fenntartása - főként az úgynevezett virágporszegény intenzív termesztésű gyümölcsök - a rovarok nélkül szinte kilátástalan. (Jellemző adalék, hogy az említett fajták gazdái gyakran kifejezetten e célra szerződnek a méhészekkel: az úgynevezett hordási időszakra megérkeznek a területre a kaptárok, a „méhlegelő" használatáért pedig nem kér díjat a tulajdonos.) A jelentés szerint az elmúlt évben az amerikai mandulaültetvényeken a kiesés egy területeken meghaladta az ötven százalékot is. A vírus ellen egyelőre nincs ellenszer. Egy biztos - mondta lapunknak Andor Béla ócsai méhész -, az idei év mindenképpen szerényebb mérleget mutat, mint bármikor korábban. A szokásos két és fél, három hónapos gyűjtési időszak alig hat hétre szűkült, ráadásul az időjárás éppen a legkényesebb időszakban kedvezett a károsító atkák szaporodásának. A méhész hallott már az IAPV-ről, de egyetlen hazai szakmabeli társa sem találkozott vele. Hozzátette viszont: néhány évtizede az atkával is hasonló volt a helyzet, aztán egyszer csak itt volt a betegség. Tamás Gábor
Sok méhész feketén dolgozik
Gyakorlatilag kimutathatatlan, ma hányan élnek Magyarországon méhészkedésből. A bevétel családon belüli „szétírására" az őstermelői adókedvezmények lehetőséget adnak, s több felvásárló belemegy a félig legális üzletek megkötésébe is. Szakmai becslések szerint a valóban életvitelszerűen méhészkedő, esetleg házi feldolgozásból, piacozásból megélő gazdák száma két-háromezernél nem több. Ehhez jöhet körülbelül tízezer hobbiból, keresetkiegészítésként kaptárokkal foglalkozó, de igazából más ágazatban dolgozó kistermelő. Az aktív - termelő - méhcsaládok számát még nehezebb megbecsülni, általában hatszázezer és egymillió közé tehető állománnyal számol a szakma. A méhészek helyzetét nagyon megnehezítette az elmúlt időszakban az illegális, a valóban kiváló minőségű hazai árut felhígító import. Az augusztus végén kitört botrány ügyében konkrét fejlemény, bármiféle szankció egyelőre nincs.