Pázmánd- Közel sem édes-mézes a helyzet a faluban, már ami a méhészek és a lakosok némelyikének viszonyát illeti. A méhek rajzáskor igencsak megkeseríthetik a helyiek életét. Méhből egyébként egyre kevesebb van - Pázmándon is.
Valamikor még tanították is a faluban a méhészkedést, Tóth Béla, az utolsó kevesek egyike legalábbis itt sajátította el a mesterség alapjait. A 81 éves méhész szintén ott volt a polgármesteri hivatalban tegnap délelőttre összehívott megbeszélésen, amelyet a
„másik oldal": egyik képviselője, Dorogi Attila kezdeményezett. A fiatalember másfél éve költözött Pázmándra, s azt hangsúlyozza, nem szeretne innen a méhek miatt tovább-
állni, hosszú távú megoldást várna. A méhészek, kontra lakosság vita február környékén
vette komolyabban kezdetét az idén, amikor is Dorogi Attila aláírásgyűjtést indított a
problémában hasonlóképpen érintettek között.
De mi is a probléma Pázmándon a méhekkel? Valószínűleg az, amely mindenhol: hogy vannak, röpködnek, zümmögnek, s nem egyszer támadnak, szúrnak is. Továbbá ha egy vízforráshoz odaszoknak, azt fürtökben lepik el. A méhészek szomszédai mind gyakrabban panaszkodtak arra, hogy kertjükbe, házukhoz szállnak át az apró állatok, nem lehet tőlük biztonságban az udvaron tartózkodni, teregetni, vendéget hívni, babot szedni, egyáltalán: tavasszal és nyáron nyugodtan élni. Korábban is megtörtént, hogy valaki párszor figyelmeztette a, méhes gazdáját, vagy lopva lepermetezte a kerti fákat, amitől a méhek vagy elhullottak, vagy máshol telepedtek le. Csakhogy ott - mivel a település sűrűn beépített, egyre több az ide költöző fiatal, gyermekes család - ismét útban voltak. Jó időben pedig egy-egy kacsaúsztatónál, csöpögő csaptelepen, kút peremén, slagon telepszenek meg, zavarva állatot (a fiatal kacsák lenyelik a méhet és megfúlnak tőle) és embert. Aki allergiás a méhcsípésre, fél, ilyenkor szinte ki sem mer menni a házból, sorolják a panaszosok. Egyszóval az emberek úgy határoztak: tarthatatlan ez az állapot.
Hollósi Attila majd fél évszázada méhészkedik, egyben önkormányzati képviselő is. Ő úgy látja, több kompromisszumkészség kellene a probléma megoldásához, hiszen korábban is voltak panaszok például ló-, vagy sertéstartások miatt, de mint mondja: ha az utolsó, állatokkal kapcsolatos lehetőség is megszűnik, nagyjából nem lesz miért falun élni. Hiszen már így sincs kitől állati terméket venni, a méhészek is leépítik tevékenységüket, felszámolják a kaptárakat. A képviselő attól tart, az itt egykor tanított foglalatosság a tűrtből a tiltott kategóriába kerül. Jómaga egyébként sajátságos helyzetben van, hiszen, ha tilosba tévedt méheket kell hazaszállítani, sokszor őt hívják a szomszédok. Megérti ő a panaszkodókat is, de több toleranciát várna tőlük, illetve inkább azt: ne a másik ellehetetlenítésével szülessen meg a megoldás.
A méhészkedés visszaszorulása nem kizárólag pázmándi sajátosság, hanem világtendencia. Ám nem lehet a szőnyeg alá söpörni a helyi gazdálkodásért aggódókat sem, akik szerint aggasztó, hogy már faluhelyen sem lehet állati terméket, sonkát, tojást, tejet, vagy éppen mézet kapni. A kistermelő mindinkább kedvét veszti: minek tartson baromfit és vigye a tojást a piacra, ha rendszeresen feljelentik a kakasa kora reggeli kukorékolása miatt?
- Ha lehetne tenni valamit, a méhészek azt már régen megtették volna - mondta el a gyűlésen egy férfi, akinek családja szintén régóta foglalkozik méhekkel. De ezek kényes jószágok: ha csak átforgatják a kaptár bejáratát, el a szomszéd terciájától, vagy pár méterrel áthelyezik, már összezavarodnak, nem találnak haza.
- Most melyik ujjamba harapjak? - sóhajtotta a tegnapi megbeszélés végén Kmetz
Norbert körjegyző, aki először is azt tudakolta az egyre mérgesedő vitát lecsendesítendő, hogy rövid időn belül mit lehetne tenni? A méhesek külterületre telepítése bonyolult, költséges és nem is biztonságos, a határban lévő kaptárakat már többektől ellopták. A háztetőkre lehetne telepíteni egy ultrahangos riasztót, de ennek hatásfoka erősen kétséges, s sokan nem is szeretnének ilyen berendezést a házukon látni, a jegyző
azzal zárta le az ülést, hogy a méhészek (5-6-an vannak Pázmándon) tegyenek meg mindent a hatályos kormányrendelet betartásáért: ahol nincs a szomszéd ingatlanokat védő palánk, ott építsenek, a vízforrásokat pedig felügyeljék. Két hónap múlva ismét összegyűlnek, hogy megnézzék, sikerült-e fordítani a gondon ezen intézkedésékkel. Vagy ha nem, hogyan tovább? Talán ezzel az egész ügy fullánkja is kihúzható lenne. Kocsis Noémi