Gyakorlatilag beleszülettem a méhészetbe, hiszen már édesapám is ezzel foglalkozott Csetényben, egy másik rendszerben is jól jött a kis keresetkiegészítés. A vasútnál dolgozott, ami elég gyengén fizetett, de maradt szabadideje, hogy belefogjon valami egészen másba. Mi, gyerekek is sokat segítettünk. Ahogy felnőttünk, elköltöztünk, de a bátyám maradt, hogy folytassa a családi hagyományokat.
Molnár János az építőiparban dolgozott, akkor még könnyebb volt elhelyezkedni. Ritka volt az olyan nagy beruházás, mint manapság a társasházaké vagy a bevásárlóközpontoké, de nem kellett félni, hogy alkalmi munkákra kell alapoznia életét: egyre több kis családi házat húztak fel abban az időben. Egészségi állapotának rohamos romlása miatt később kazánfűtőként kereste meg a kenyérrevalót. Most rokkantnyugdíjas és szenvedélyes méhész.
- Tapolcafői otthonunkban frissítettem fel ismereteimet és az édesapámtól tanultakat, hogy magam termelhessem és értékesítsem a mézet. Szeretem ezt csinálni, így nem teher, hogy a méhek egész éves gondoskodást és odafigyelést igényelnek. Sőt, igyekszem, hogy a kaptárakat és a kereteket is magam készítsem el a műhelyemben, persze ezt leginkább télen.
Ha pedig elkezdődik a szezon, a méhész, „kitelepül" repcére, hársra. Naponta követi a 30-35 ezer egyedből álló méhcsaládot, ami júliusra akár 60 ezresre is duzzadhat. Ezután fokozatosan csökken a létszám, hogy könnyebben túléljék a telet.
A pápai piacon német turisták tanakodnak sokáig a pult előtt, majd odalépnek a kisvállalkozóhoz, hogy medve-hagymából készült és krémméz-különlegességeket vegyenek tőle.
- Sok a külföldi vásárló elsősorban azok, aki itt pihennek a kempingben, vagy a Várkert fürdő gyógyvizét élvezik. Nekik rendkívül kedvezőek a magyar árak.
A méhésznek azonban a különleges eszközök beszerzése nem olcsó mulatság, a fuvaroztatásról és a benzinköltségről nem is beszélve: a szakáruházak termékeiért gyakran el kell utaznia. A költségei magasak, a nagy bevásárlóközpontok által diktált felvásárlási ár pedig alacsony. Hiába jobb a kistermelői méz minősége, nem vagy nem sokkal mehet a piaci ár fölé, hiszen nem tudná eladni portékáját.
- A gyermekeim példáján is látom, hogy nehéz boldogulni, a huszonegyedik században. Fiam most hetedik osztályos, kisebbik lányom pedig a pécsi egyetemre jár.
Nagylányom már dolgozik Pesten. Szerencsére még egyetemista korában kapott állást a fővárosban, hiszen vidéken nagyon nehéz elhelyezkedni, még jó diplomával, nyelvtudással is. Feleségemet nemrég helyezték át Veszprémbe: jó állása van, de sok ideje elmegy az utazással, fárasztó naponta ingáznia, ám amint tud - főleg pörgetésnél - besegít. Mondta nemrég, hogy szerinte akkor is méhészkedéssel foglalkoznék, ha ráfizetéssel működne a vállalkozás.
Molnár János ízig-vérig méhész, a természet szerelmese: lenyűgözi az erdő nyugalma, csendje, és a hallgatag zöldben zümmögő méhek tánca. Szarka Evelin
2008. május 3. - Ki ne szeretné, hogy a munkája legyen a hobbija is? Főleg, hogyha az krémesen lágy és mézes? A pápa-tapoicafői Molnár János küzdelmes évek után a természetben született újjá: méztermelőként az állat- és a növényvilág között teremt kapcsolatot.