2009. július 17. - Úgy is mondhatnám, hogy az anyatejjel együtt szívtam magamba a gombák, a gombázás szeretetét – veszi át a szót Barnabás édesapja, Károlyi Jenő. A családi indíttatásból egyenes út vezetett a gombavizsgáló szakellenőri képzettség megszerzéséhez, onnan pedig a körmendi piacra, ahol évtizedek óta ellenőrzi a kalaposokat, s ad tanácsot a gombázóknak. Emellett a környező vendéglátó-ipari egységekben, üzemi konyhákon, s a közétkeztetésben is csak az ő engedélyével készíthetik el a vadon termett gombát. Amikor nem vizsgál, akkor az erdőt járja.
Ispánk környéke, Őriszentpéter, Viszák, Kondorfa, Szemenye - sorolják azokat az erdőket, melyeket nem szabad kihagyni egy gombázónak sem. Közben aztán telik a kosár (semmiképpen sem szatyor): a vargányák családjába tartozó aranytinóru kerül az aljára, s miközben a támadó szúnyogfelhőben egyre beljebb jutunk az erdőben, alkalmi idegenvezetőink a gombázók szokásairól, életéről mesélnek: réges-régen a parasztemberek hajnalban az erdőben kezdték a napot, aki későn kelt, már hiába próbálkozott. Már nincs a napnak olyan időpontja, mikor ne futhatnánk össze az erdőben gombázókkal. Talán a munkanélküliség, vagy a változó világ hozta magával, de egyre többen járják az erdőt —
mondja Károlyi Jenő. Akad, aki csak az ebédrevalót szeretné összegyűjteni, megint más hobbiként éli meg az erdei túrákat, de sokan megélhetésüket biztosítják a kalaposok begyűjtésével, árusításával.
Nem is rossz Kereseti lehetőség ez - teszi hozzá -, jó szezonban ugyanis naponta akár 25-30 ezer forintot is megkereshet az, aki eladásra gyűjt. Napjaink gombázói, bár a hajnali erdőjárás igényét a felgyorsult világunkban már nem viszik tovább, többnyire csak azt a három-négy gombafajt ismerik, s szedik fel, amelyet nagyapáik is biztos kézzel gyűjtöttek. Pedig rengeteg ehető gomba van - emel föl a földről egy újabb példányt Jenő, majd hozzáteszi: az embereket elég nehéz meggyőzni erről, pedig aki komolyan foglalkozik a gombázással, s még gombaismereti tanfolyamot is elvégez, a megye erdőiből akár 30-40
gombafaj kalaposait is gyűjtheti nagy biztonsággal. A gombákat valójában csak a gyakorlatban lehet megismerni - vélekedik -, sok gondot okozhatnak ugyanis a gombapárok: több ehető fajnak akad mérgező társa, amely megtévesztésig hasonlít rá. A legjobb példa erre a piruló galóca és „párja", a párduc galóca. A megye erdőiben mintegy 10 olyan fajt találhatunk, amely mérgező - teszi hozzá. Időközben aztán a kosár megtelik, kifelé vesszük az irányt, amikor Barnabás egy őszi gombafaj gyönyörű példányára bukkan: egy nagy őzlábgombát emel föl. - Az idei szezonban szinte minden fajból kaptunk már ízelítőt -mondja. - A szeszélyes időjárásnak köszönhetően ugyanis már a nyár elején az őszi gombafajok is megjelentek az erdőkben. Az idő olyannyira kedvezett a kalaposoknak, hogy napi szinten akár mázsában volt mérhető az a gombamennyiség, amit elhoztak a körmendi piacra bevizsgáltatni. De volt olyan nap is, amikor lakásunk előtt kígyózó sor várta, hogy bejuthasson gomba-mustrára - emlékszik vissza Károlyi Jenő, majd hozzáteszi, bár az előrejelzések szerint a következő napok nem kedveznek a gombáknak, azoknak sincs miért csüggedniük, akik eddig lemaradtak a kalaposokról. Még pár napig biztosan lesz gomba, aztán ahogy beköszönt a szárazság, eltűnik az erdőkből. Augusztus közepén-végén aztán, ha kedvező lesz az idő, újra a gombázóké lesz az erdő: őzlábgomba, vargánya, rókagomba, galambgomba, s az őszi csemegegombák, például: káposztagomba, trombitagomba várja majd az ínyenceket. VOJNOVICS VIKTÓRIA
