2009. december 14. - Gyűjtögetéstől a fosztogatásig Tiltott gyümölcs lett a természet közös kincse, Szabályokba zárt erdei ajándékok. Kit véd, mit véd az új rendelet? - ilyen és ezekhez hasonló megjegyzések kavarognak az erdőtörvény közelmúltban közzétett, és már érvényben lévő végrehajtási rendelete nyomán. Miről van szó valójában? Az elégedetlenség, értetlenség visszhangja amiatt erősödött fel, hogy az erdőkben található természeti értékek ezentúl tabunak számítanak.
- Csakhogy ez így nem igaz – állítja Lapos Tamás, a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium erdészeti osztályvezetője. - Nem erről van szó. Csupán arról, hogy nem dézsmálhatja mindenki kényére-kedvére, tetszése szerint az erdőket Amíg korábban mindenki korlátlanul gyűjthette a vadon nőtt gombákat, gyógynövényeket, erdei gyümölcsöket, ezentúl meghatározott mennyiségben, kizárólag saját célra, egyéni, családi használatra teheti ezt meg.
– Miért volt szükség erre a szabályozásra?
– Többen jelezték, hogy egyfajta rablógazdálkodás folyik erdeinkben. Köztudott, hogy a magyar erdők rendkívül gazdagok különleges gombákban és egyéb termésekben, amelyek gyógyászati, étkezési célra felhasználhatók. E felismerés nyomán egész üzletágak jöttek létre, és tonna számra vitték külföldre ezeket a drága kincseket. Nem vitatjuk, hogy sokan saját szükségletre gyűjtik rendszeresen a természet gazdag ajándékait. Nem ellenük jött létre az új szabályozás, ők ezentúl is nyugodtan gyűjtögethetnek az állami erdőkben, személyenként két kilogramm a megengedett mennyiség. Aki viszont ennél többet akar kivinni az állami erdőkből vagy a magánerdőkben akar gyűjtögetni, annak engedélyhez kötött lesz a tevékenysége.
- Ezt hogy kell érteni?
- Az erdő tulajdonosától kell írásbeli hozzájárulást kérnie minden esetben, ha nagyobb mennyiségű erdei terméket szed, és piacra akarja vinni például. Ehhez az intézkedéshez társulhat a későbbiekben az, amikor a piacon is igazolni kell, hogy honnan származik az eladásra kínált termény, és engedéllyel jutott-e hozzá, aki eladásra kínálja.
– Mivel ma már nem csak állami tulajdonban lévő erdők léteznek, hanem erdeinknek csaknem a fele magánkézben van, a tulajdonostól vagy az erdőgazdaságtól kell az engedélyt beszerezni. Ez lényegesen megnehezíti a helyzetet, hiszen senki sem tudja megállapítani, hogy melyik erdő állami és melyik van magántulajdonban. Meg egyébként is, az ismert tulajdonos elérése sem egyszerű.
Kétségtelen, hogy az új helyzet ránk és az erdőgazdálkodókra is ró feladatokat, minél hamarabb ki kell jelölni, hogy melyik erdő milyen tulajdonban van. Mivel senki nem mérleggel a kosarában járja az erdőt, nyilvánvalóan nem lesz szankció, ha valaki két kiló gomba helyett három kilót szed, viszont ha bebizonyosodik, hogy üzletszerűen gyűjti valaki ezeket a természeti kincseket, akkor azt elkobozhatják tőle, és az engedély nélküli nagy mennyiségű gyűjtés szabálysértésnek vagy akár lopásnak is minősül.
Talán célszerűbb lett volna előbb átláthatóan és közérthetően rendezni a helyzetet, azután meghozni a rendelkezést. Gondolok a magán és állami erdők megjelölésére, valamint arra is, hogy az erdőgazdaságok is hasznosíthatnák szervezetten ezeket az
erdei értékeket, hiszen erre volt már példa a múltban. Meg az ellenőrzést is meg kellene szervezni az erdőkben.
– Ez igaz. Egykor a monopolhelyzetben lévő Emért Vállalat végezte a hasznosítást, ma viszont bárki szabadon gyűjtögethet az erdőkben, sokszor a tulajdonosnak jelentős kárt okozva. Ennek megakadályozására mielőbb javítani kell az ellenőrzést, mert ha senki sem állja útját az erdei „kincskeresőknek", akkor szabad a vásár, és ezután is mindenki viszi, amit talál. Ennek következménye, hogy a nem szakszerű gombagyűjtés következtében egyes erdei gombafajok már eltűnő félben vannak, erdei
gyümölcseinkre aszalóüzemeket létesítenek, és külföldre kerül nagy haszonnal sok olyan növény, gomba, amelyet itthon is szívesen fogyasztana a vásárlóközönség. Az erdőgazdálkodókat is jelentős jövedelemtől szabadítják meg.
