Mindezek ellenére relatíve sok gombát eszem, mondjuk elég egysíkú a történet, kizárólag a piacon kapható termesztett csiperkéig avagy champignon-ig merészkedem. Nekem mást eladni nem lehet, nem bízom senkiben. (Látszik: felnőttem, már nem kérdezek, egyszerűen elutasítok, punktum.) Heves megyében az idén nem történt gombamérgezéses eset, és ez jó. Ez betudható annak is, hogy jómagam nem járok az erdőbe, mert ha járnék, biztos felszednék mindenféle kalaposokat, és biztos meg is enném őket. És akkor a kollégáknak lenne miről írniuk, mínuszos hírtől nekrológig bezárólag, az eset súlyosságától függően. Hogy ezt ki milyen lelkesedéssel tenné meg - és olvasná -, az nem tartozik ide. Ezért aztán kérek mindenkit, fogadja meg a jó tanácsot: bármilyen spiller is az erdőben, sose bízzon ezekben a huncut életformákban. Mutassa csak meg gombavizsgálónak, és sose bánkódjon, ha a tízliteres szatyorból egy maréknyit ha meghagy az a jóember (jóasszony). Ne sértődjön meg ezen, és ne pont gombaügyben kezdje saját sorsát enkezébe venni. Mindenkinek jobb lesz így. Suha Péter
2008. július 18. - Ez milyen gomba? - kérdezgettem olykor gyerekkoromban, az asztalnál ülve, mert én gombát akkor is csak ott láttam, paprikásan általában, ritkábban rántva. Általában nadrá, vagy bujavala volt a válasz, ha-ha-ha, ennyit zaklatott gyerekkoromról, és arról, hogy miért nem ismerem a gombákat. (Kivéve a körömgombát, amiről, ha az asszony kiteszi a lábát, bátran beszélhetnénk, de minek.)