A verseny különös, feszült hangulatú. A kutyáknál csak a fotósok szaladgálnak többet egyik fától a másikig, hogy szép felvételeket tudjanak készíteni.
A szarvasgomba olyan, mint a Loch Ness-i szörny: mindenki beszél róla, egyesek látni is vélték a Pilisben, a Bükkben vagy az erdélyi havasok alatti tölgyesekben, sznob társaságokban néha nagy hangon méltatják is a Tuberalis rendbe tartozó gombák illatát, de a valóságban csak kevesen látták. Minden gombavadász tudja: a rejtekezve élő effajta növények közül a szarvasgomba a leghíresebb. A hozzáértők arra szoktak hivatkozni, ha dicsekedni kell a büszke franciák előtt, hogy a múlt század elején megjelent szakkönyvek Magyarországot az európai szarvasgomba-nagyhatalmak közé sorolták.
Már a neve is talányos. A szájhagyomány úgy tudja, hogy a gímszarvasok nagy előszeretettel túrták fel az erdő talaját a gazdag gombatelepek reményében, és a nyár végi párzás idején ebből merítettek erőt a verekedéshez és a párzáshoz. Erdei utam mintha igazolná, némi igazság lehet ebben, mert egyre több gombászó férfival találkozom az apátkúti elágazásnál a késő őszi hétvégeken.
A gombász vendéglősmester
Nem elírás a vendéglősmester megnevezés, mert maga Gál Gábor is így mutatkozik be, amikor sorolni kezdi a szilvásvaradi étterem egyik asztalánál a Szarvasgomba-vadászat a Szalajka völgyében elnevezésű rendezvény és a szarvasgomba-kereső kutyák ötödik országos versenye eseményeit.
– Tizedik éve rendezzük meg a szarvasgombához kapcsolódó eseményt. Mára már rangos találkozó hírében áll, a szarvasgomba-kereső kutyák gazdái jeles ünnepként tartják számon, a hazai vendégek mellett egyre több külföldi is kíváncsian várja a versenyt.
Gál Gábor tapasztalatból tudja, egyre többen érdeklődnek a különleges asztali örömök iránt Magyarországon is. Már van egy összeszokott társaság, amely nagy becsben tartja a szarvasgombát és a gombaételeket.
Visszatérő gombakereső kutyás vendégek érkeznek Szlovákiából, és különösképpen a franciáknak örvendenek, akik elismeréssel nyilatkoznak az itteni gombával ízesített ételekről, a nálunk termő gomba minőségéről.
– A francia büszke nép, a legkülönb nemzetnek tartják magukat, ezért is jó érzés elmondanom, hogy olyan különleges gombákat sikerült összegyűjtenünk, amelyek még Franciaországban is ritkaságszámba mennek - mondja a vendéglős. Gál Gábor jól ismeri a szarvasgombát. Ők május végén júniusban már keresik a szarvasgombát, találnak is, de azok még nem annyira illatosak. Az októberi a legillatosabb, a legérettebb és a legfinomabb, amit felkutatni indulunk.
Firtatom, vajon az egyszerű halandó, aki nem államtitkári fizetésből él, megengedheti-e magának, hogy egyszer az életben szarvasgombát rendeljen magának? A vendéglős a lényeget fogalmazza meg: a szarvasgomba fűszernövény, és nem önálló összetevőnek vehető élelmiszer. Étkezéskor nem kell és nem is szabad nagy mennyiséget felhasználni belőle. Nem szarvasgombából, csak avval készül az ínyencségek legtöbbje. Egyszeregyszer megengedheti magának az ember.
Eböröm a hegyoldalban
A kutyák mit sem sejtenek arról, hogy versenyen vesznek részt. Az ismerkedéssel vannak elfoglalva. Arra sincsenek tekintettel, hogy minden keresőkutyának külön pályát alakítottak ki, mentükben, igazi kutya módra, itt is, ott is minden ismeretlen helyet igyekeznek megjelölni. Először Hókával, egy keverékkel ismerkedem meg. Lelkes, menne a többiekkel, de lekéstek a nevezést. Így csak rövid pórázra fogva szemlélődik. Ennek ellenére, láthatóan, csak a gazdija érzi jobban magát nálánál. Elmondja, hogy a vendéglátásban dolgozik, szakács. Nem meglepő hát, hogy imádja a szarvasgombás ételeket, na és a szarvasgombavadász kutyáját. Megszívlelendő dolgokat mond.
- Napi foglalkozást igényel a jószág, nehéz a betanítása. Csak az kezdjen vele foglalkozni, akinek kellő türelme és kitartása van. Éberen kell tartani a figyelmét, csiszolni az értelmét, akárcsak egy matematikusét.
Meghökkenek a példán. De megyek tovább. Találkozom egy labradorral, gazdája állítása szerint ez a világ legjobb munkakutyája. Odébb egy másik kutyatulajdonos épp az ellenkezőjét bizonygatja, szerinte túl nagy testű, lusta, és érezhető rajta a debilitás. Ezt a felvilágosítást, óvatosságból, nem osztom meg a labradorossal.
Az egyre keresettebb lagottókból is látok. Ezek kis termetűek, szerények és szelídek. Meglátok mellettük egy hatalmas termetű barna kutyát, időnként szarvasbőgésre emlékeztető hangokat hallat. Jó kereső az is, mondja rá valaki.
A verseny különös, feszült hangulatú. A kutyáknál csak a fotósok szaladgálnak többet egyik fától a másikig, hogy szép felvételeket tudjanak készíteni a megtalált szarvas- gombákról. Minden pályán azonos mennyiségű gombát rejtettek el, a versengő kutyák így egyforma eséllyel indulnak. A nyertesek és a vesztesek sajtot, szarvasgombát kapnak. Megszámlálhatatlanul sok fotó készül a boldog gazdikról. Ők minden bizonnyal jövőre is eljönnek a versenyre.
A gombák királya
Barna Tamás egyetemi tanár dolgozatából tudjuk, hogy a tudomány csak a Tuberalis rendbe tartozó gombákat tekinti szarvasgombának. Ezek közé tartozik a fehér szarvasgomba és a homoki szarvasgomba nemzetsége. Spórákkal szaporodnak, és közülük több faj úgynevezett mikorrhiza, vagyis gomba-gyökér kapcsolatban él környezete növényeivel. Ez azt jelenti, hogy a gomba csak egy bizonyos magasabb rendű növénnyel alakít ki életközösséget.
A valódi szarvasgombák az idős tölgyesekben és bükkösökben érzik jól magukat, kedvelik a humuszban és mészben gazdag talajt. A föld alatt élő gombák gyűjtésének időszaka augusztustól novemberig tart, a téli szarvasgomba viszont fagy- és hómentes napokon egész télen gyűjthető. A telepeket idomított állatokkal - kutyával vagy disznóval - keresik, de vannak gyűjtők, akik az általuk ismert külső jelek alapján is felismerik a szarvasgomba rejtekhelyét. A gombák mérete a borsónyitól a krumpli nagyságáig terjed. Újabban a szarvasgombát ráoltják a molyhos tölgyre, a kocsányos tölgyre, a közönséges mogyoróra vagy a gyertyánra, és ezeket a fákat elültetik a jól előkészített talajba.
Sokan tudni vélik, hogy mesés jövedelemre tesznek szert a triflászok, a szarvasgomba felkutatását hivatásszerűen végző emberek, akik a bédai, a Dráva menti területeken kemény fellépéssel is képesek megvédeni a gombatelepeket. De a tömlős gombák szinte mindenütt megteremnek. A legenda szerint találtak már olyan isztriai szarvasgombát, amely félmillió forintot ért. Nálunk a felvásárlási ár nyolcezer és hatvanezer forint között váltakozik.
Gál Sándor erdőmérnököt nem érdekli az így szerzett pénz. Ő szenvedélyből csinálja. Ismeretlenek három évvel ezelőtt ellopták szarvasgombavadász kutyáját.
- Ezt nem tudom megbocsátani. Mindig vidám társam volt, fájlalom az elvesztését. Ha egyszer úgy hozná a sors, hogy találkoznék az illetővel, akkor bizony megemlegetné a magyarok istenét — mondja.
Pap Péter Ceglédről érkezett a versenyre Flopi nevű kutyájával. Mindkettejüknek tavaly kezdődött a nagy kaland. Elvégeztek egy tanfolyamot, hetente jöttek Szilvásváradra. Aztán a fiatalember elfoglaltsága megszakította a rendszerességet. Már feladta, pedig a kutya imád gomba után kutatni, így legalább a verseny kárpótolja.
PAPP JÁNOS