2010. augusztus 17. - Vasárnap találtam két szál ibolyát - szép,
napsütötté őszünk lesz, jutott eszembe a népi hiedelem, amire mindig
adok, ha pozitív jövőképet fest. A magos fiókból elő is kotorásztam a vetni való zöldborsót - ha beválik a jóslat, akár teremhet is. Úgy döntöttem, a vajbabbal is szerencsét próbálok, az egyik üres ágyasba jöhet még mexikói testvéréből pár szem, ha nem érik meg, majd zsengén fogyasztjuk. Az augusztus annyiban hasonlít a tavaszhoz, hogy újból ültethetünk - ezúttal az őszi, téli csemegék magja kerül a földbe. Kerekrépából az idén jó hosszú sort vetettem - Nusival úgy döntöttünk, az idén répát is savanyítunk, nekem ugyan ez lesz az első próbálkozásom, de nem aggódom, majd ellesem a szomszédban a technikát. Még bátran vethetünk tépősalátát, pak-choit vagy kínai kelt is. Az utóbbival kapcsolatban nemrég panaszkodott egyik kedves olvasónk, hogy nincs vele szerencséje, tavasz óta próbálkozik, ám alig kel ki a növény, máris felmagzik és rágós gizgaz válik belőle. Nem csoda, üzenem, hiszen a kínai kel nagyon rövid tenyészidejű káposztafaj, vagyis rövidnappalos növény, legfeljebb július . végétől szabad földbe juttatni a magját, sőt, még most is nyugodtan vethetünk belőle az egyik letermett ágyasba. Komposzttal és gyorsan ható szerves trágyával gazdagítsuk a földjét, 30 centis sortávolságra vessük, s majd 25 centi tőtávolságra ritkítsuk. Ügyeljünk rá, hogy mindig elegendő nedvességhez jusson. Egészen mínusz 5 fokig a kertben maradhat, a pincében homokba vagy újságpapírba téve is áttelel. A kínai kelnek közeli rokona a pak-choi, nem képez fejeket, ám szép fehéres levele különleges csemege.
Most érik a szeder, amiért - bár nem szokásom az égiekre hárítani a felelősséget - minden évben elmormolok egy-két imát.
Előfordult ugyanis, hogy a kánikulában hiába öntöztem a gyönyörű termést ígérő bokrok földjét, mielőtt beértek volna, megsültek a bogyók. Az idén úgy tűnik, meghallgatásra talált a fohászkodásom... Kétféle tüske nélküli szederültetvényem van, az egyiket magam telepítettem a kiskert szélébe, így állandóan szem előtt van és a veteményekkel együtt jussol az öntözésből. A másik a „talált" szedres. A fűnyírásra szakosodott családfő két éven át panaszkodott, hogy az öreg almafa közelében, hiába nyírja le, mindig „kinő valami" a fű közül. Megszántam szegény konok szederhajtást, karóhoz kötöztem, egy év múlva lehajtottam az ágait, földdel betakartam, s újabb töveket neveltem belőle. A hét esztendő alatt tekintélyes ültetvénnyé burjánzott. Öntözővizet ugyan nem lát, de az öreg almafa megvédi a délelőtti napsütéstől. Amúgy megérdemli a gondoskodást: fényes, fekete bogyótermése gazdag vitaminokban, A-vitamin készlete pedig egyenesen kimagasló. Bővelkedik ásványi anyagokban, gyümölcssav tartalma jó hatással van a gyomorra, a belekre és a hólyagra. Fincza Zsuzsa
