2008.01.30.
Kipusztulhatnak azok a gyógynövények, amelyekre a jövőben szükség lehet a rák ellenszeréhez - figyelmeztet egy nemzetközi jelentés. Rossz helyzetben van Magyarország is: miközben a rendszerváltáskor még Európa sárkányfűárusai voltunk, ma már behozatalra szorul az ország gyógynövényekből. A vadon termő gyógynövények gyűjtését ugyanis annyira túlszabályozták, hogy elrettentették a mezők ismerőit, főleg a cigányokat, akik hagyományosan a legjobb gyűjtők. Termelni pedig azért nem éri meg, mert a nyugat-európai gazdákat sokkal jobban támogatják. Világszerte több száz gyógynövényt fenyeget a kipusztulás veszélye - írta a BBC egy nemzetközi felmérésre hivatkozva. A jelentés szerint - amelyet 120 ország közel 600 kutatója állított össze - mindez azzal járhat, hogy csökken az új gyógyszerek kifejlesztésének lehetősége. Eltőnhetnek azok a növények is, amelyekre a jövőben a rák vagy az AIDS elleni gyógyszerekhez lehet szükség.
A tanulmány szerint a kereskedelmi forgalomban lévő 3000 gyógynövény közül 400 tűnhet el a Föld színéről. Köztük a tiszafa, amelynek a kérge a világ egyik legszélesebb körben használt rákellenes készítményének az alapanyaga, valamint a Namíbiából származó hoodia, amelyet a súlycsökkentő termékekben tűnik fel. Ugyancsak kihalás szélére került a rák és szívbetegségek ellen használt magnóliafajták fele. A gyógynövényeket a harmadik világban fenyegeti a legtöbb veszély, elsősorban az erdőirtások és szennyezések miatt.
Nagyhatalom voltunk
Bár az 50 oldalas jelentés nem említi Magyarországot, itthon sem túl jó a helyzet, különösen annak tükrében, hogy a rendszerváltás előtt gyógynövény nagyhatalom voltunk. "Korábban mi láttuk el egész Európát kamillával, most már ebből is behozatalra szorulunk" - mondta az [origo]-nak Bernáth Jenő, a Budapesti Corvinus Egyetem Gyógy- és Aromanövény Tanszékének vezetője. A professzor szerint 1990 előtt az Európában évente felhasznált 100 ezer tonna gyógynövényből 15 ezer tonna származott Magyarországból. Ez az arány évi 4 ezer tonnára csökkent. Hazánk szerepét pedig átvették a bolgárok, a románok és a lengyelek.
A visszaesés egyik oka - Bernáth szerint -, hogy túlszabályozták a vadon termő növények begyűjtését. Ahhoz, hogy valaki ezeket leadhassa a gyógynövény kereskedőknek, bonyolultan kiváltható őstermelői igazolványra van szüksége. A hagyományosan gyógynövény gyűjtögetéssel foglalkozó cigányok közül egyre kevesebben vállalják a hivatali hercehurcát. Ez azért baj, mert Nyugat-Európában egyáltalán nem foglalkoznak gyűjtéssel - csak termesztéssel -, miközben a nyugati országokban felhasznált gyógynövények 80-85 százaléka vadon termett. Korábban ezt a szükségletet tudtuk kielégíteni mi.
Elavult szabályok
Hasonló véleményen van a gyógynövény kereskedelemmel foglalkozó Herbária logisztikai igazgatója Czirbus Zoltán is, aki szerint további probléma, hogy a vadnövények nagy része magánterületen terem, oda pedig a tulajdonosok nem szívesen engedik a be a gyűjtögetőket. Czirbus szerint - aki egyben a Gyógynövény Terméktanács elnöke is - a helyzetet olyan kormányzati programokkal lehetne orvosolni, ahol a gyógynövénygyűjtők képzésével foglalkoznak. Így a földtulajdonosok nem aggódnának, hogy tönkreteszik a földjeiket, a gyűjtők pedig tisztában lennének vele, hogy milyen lehetőségeik vannak.
Az elmúlt években nem csak a gyógynövények gyűjtése, hanem azok termesztése is visszaesett. Az uniós csatlakozás során a magyar kormány nem kezelte jól a helyzetet - mondta az egyetemi tanár. A nyugat-európai gazdák ugyanis a gyógynövény termesztése után több helyről is kapnak pénzt: egyrészt a termőföldjüket ugarként könyvelhetik el, amiért állami támogatás jár, ráadásul a gyógynövény értékesítéséből is bevételhez jutnak. A növények termesztése után egy német gazda például közel kétszer annyi pénzhez jut, mint egy magyar - mondta Bernáth, aki szerint Magyarországon nem éri meg termelni, ennél jóval olcsóbb a behozatal.
A Corvinus Egyetem tanára szerint új jogszabályra lenne szükség, amely jobb támogatási rendszert és több ösztönzőt építene be a rendszerbe. A hazai gyógynövényhelyzetet ugyanis egy 1976-os minisztertanácsi rendelet szabályozza, amely a professzor szerint már évekkel ezelőtt elavult. Ezzel kapcsolatban kedden megkerestük a Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot, a tárca azonban eddig nem válaszolt a kérdéseinkre.
