A szúrós tüskékkel ellátott akácfa (Robinia Pseudoacacia) a pillangósvirágúak családjából származik, eredetileg Amerikában honos, nálunk a XIX. században honosodott meg az Alföld homokjainak megkötésére. Ilyenkor május elején-közepén virágzik. Virága nemcsak kiváló méhlegelő, amely a méltán híres kiváló akácmézet adja, de szárított virága kiváló köptető is teaként, ha kakukkfűvel, bodzavirággal és kamillavirággal keverve mézzel édesítve isszuk. Ha saját magunk akarjuk szárítani, csak a hófehér virágokat használjuk fel, amit a később említett bodzavirághoz hasonlóan a tűző napon gyorsan szárítsunk. Az akácvirág egyes nyugat-európai éttermekben felkapott csemege édes palacsintatésztába mártva és kisütve (lásd: bodzavirág).
A feketebodza (Sambucus Nigra) népies nevén bodzfa, csete, gyepübodza. Hazánkban őshonos, bokorrá, vagy kis fává növő évelő növény. Szára és hajtása belül üreges, amelyet fehér bél tölt ki (szárából régen a falusi gyerekek kócpuskát készítettek). Felhasználása: fölhasználhatjuk a virágát és a bogyókat is, de a bogyókat felhasználás előtt magtalanítsuk, mivel a magvak enyhén mérgezőek. A muskotályos illatú virágokat édességekbe keverik, szörpöket, arc és szemfrissítő lemosókat készítenek belőlük. A C-vitaminban gazdag bogyók szíverősítők, lekvárok ízesítésére jók. A virágokból készült tea meghűlés, szénanátha, torokgyulladás, izületi bántalmak, székrekedés kezelésére alkalmasak. A levelek zúzódások és rándulások, a kéreg epilepszia, a gyökér vesepanaszok gyógyításában hatásos.
Receptek:
Bodzás omlett: simára keverünk 120 gramm lisztet, 3 tojást, csipetnyi tengeri sót, egy evőkanál barnasört, két evőkanál tejet. 20-25 teljes virágzásban lévő virágzatot a tésztába merítünk, és forró zsiradékkal teli serpenyőbe teszünk úgy, hogy a virágzat legyen lefelé. (a megfelelő virág az, ha gyengéden megütögetjük kezünk sárga lesz a virágportól). A még kiálló virágzati tengelyt levágjuk, majd megfordítva a másik oldalát is aranysárgára sütjük.
Bodzavirág szörp: 10-15 szép, rovaroktól mentes bodzavirágot gyűjtünk. 5 liter vízbe tesszük, 3/4 kg cukrot, 3-4 szelet citromot, 5 mokkáskanál citromsavat adunk hozzá. 5 napig állni hagyjuk, úgy hogy naponta többször megkeverjük, leszűrjük, majd hűtve tetszés szerint hígítva fogyasztjuk.
Rebarbara (Reum Officionale). Vaskos gyökértörzsű, a keserűfűfélék családjába tartozó évelő növény. Hajtása gazdagon elágazó, levelei nagyok, hosszúnyelűek. Közép-Ázsiában, elsősorban a hegyvidéken honos, innen terjedt el más vidékekre is. Gyöktörzse hashajtó, étvágyjavító, emésztésserkentő. Hatékonyan alkalmazható székrekedés, hasmenés és más emésztőszervi panaszok enyhítésére. A kínai gyógyászatban vérrögök szétoszlatására, a máj méregtelenítésére is használják. Az ehető levélnyél enyhe hashajtóhatású, vitaminokban gazdag.
Receptek:
Rebarbara-krém leves: 5-6 szép rebarbaraszár, 40 dkg cukor, fahéj, szegfűszeg, vanília, 2 tojássárgája, 2 kiskanál liszt (növényi keményítő). A rebarbara szárát krumplihámozóval vékonyan lehántjuk, majd hüvelyknyi darabokra vágjuk, és 1 liter vízben a cukorral és a fűszerekkel puhára főzzük. A tojássárgáját a liszttel vagy keményítővel és 2 dl vízzel simára keverjük, folytonos kevergetés közben a forró leveshez öntjük. Hidegen tálaljuk.
Készíthetünk még belőle rebarbarakompótot, vagy salátát, vagy rebarbarás lepényt, és igen jó étrendi hatású étvágytalan gyermekeknek a fele eperből, fele rebarbaraszárból készült mézzel édesített házi jégkrém is.
Cságoly Péterfia Béla