2011. május 1. - A levegőben az elmúlt évszázadok során nagy mennyiségű
fölösleges szén-dioxid és más üvegházhatású gáz halmozódott fel, és ezt
tartjuk a klímaváltozás legfontosabb okának. A fölösleg keletkezésének oka a túlzott mértékű emberi tevékenység: fosszilis tüzelőanyagok égetése fűtés, közlekedés, villanyáram-termelés stb. által, de ide sorolhatjuk az erdőirtást is. Addig, amíg nem csökkentjük a tevékenységünkből fakadó kibocsátásokat, vagy - a Föld szabályozórendszeréhez hasonlóan - nem kompenzáljuk valamilyen elnyelő folyamattal, a levegő szén-dioxid tartalmának további növekedésével, és további klímaváltozással kell szembesülnünk.
Tudományos (IPCC) és politikai (UNFCCC) egyetértés van ugyanakkor már abban, hogy a klímaváltozás katasztrofális hatásainak elkerülése érdekében a globális hőmérséklet növekedését 2 °C alatt kell tartanunk. Ehhez az IPCC szerint 2050-re 50 százalékkal kellene csökkenteni a globális kibocsátásokat, ezen belül a fejlett országoknak 80-95 százalékos (!) csökkentést kellene vállalniuk. Egyre-másra jelennek is meg az interneten olyan kalkulátorok, amelyekkel azt lehet kiszámítani, hogy különböző módszerekkel mennyivel csökkenthetők a kibocsátások.
A kibocsátások csökkentése mellett azonban az említett feleslegnek a kezelése önmagában is problémát jelent. Ha a kibocsátásokat azonnal teljesen le is tudnánk állítani, a levegőben és a tengerekben már most is meglévő felesleg ugyanis még évtizedekig további klímaváltozást okozna. Az akár a múltban, akár a jelenben vagy a közeljövőben kibocsátott szén-dioxidnak a levegőből történő kivonása ezért szintén fontos, a klímaváltozás folyamatát akadályozó feladat.
E feladat megoldására - ahhoz, hogy elkerüljük Földünk klímájának az emberiség számára kedvezőtlen hatásainak nagy részét -, egyelőre a leghatékonyabb és legolcsóbb módszer erdők telepítése.
Adódnak azonban a kérdések: mennyi szenet lehetne lekötni erdőtelepítéssel? Ha a lehetőségeket ki is használnánk, a lekötött szén mennyisége hogyan aránylik az általunk kibocsátott szén-dioxid mennyiségéhez? Mibe kerül a szénlekötés erdőtelepítéssel?
Ezekre a kérdésekre csak az erdők bonyolult és dinamikus szénkörforgalmát leíró modellek alkalmazásával lehet választ adni. Egy ilyen, hazai fejlesztésű, az erdészeti kutatások elmúlt évtizedeinek eredményeire építő modell a CASMOFOR is. Ennek segítségével kialakítottunk egy olyan szénlekötési kalkulátort (webcím: http://www.scientia.hu/casmofor/co2calcH.php ), amellyel azt lehet kiszámítani, hogy egységnyi területű, de fafaját, illetve a szénlekötés intenzitását szintén meghatározó ökológiai viszonyokat tekintve különböző erdőtelepítési programokkal mekkora mennyiségű szén-dioxidot lehet lekötni.
Tekintettel arra, hogy e kalkulátor a maga nemében a világon is előzmény nélküli, magát a „szénlekötést" is definiálni kellett. A kalkulátor azt a különbséget számítja ki és jeleníti meg szénlekötésként, ami az adott területen a telepítés előtti, és a telepítés után beálló, egy átlaggal megjeleníthető egyensúlyi szénkészletek között számítható.
A számításoknál már csak azért is átlagszámokkal lehet csak dolgozni, mert a kalkulátor becslései a jövőre vonatkoznak, s a jövő mindig kiszámíthatatlan. A kalkulátor azonban különböző ábrákon megjeleníti a szénlekötés időbeni dinamikáját is, sőt azt is, hogy mennyibe kerül a szénlekötés.
A kalkulátornak azonban talán az a legtanulságosabb része, amelyik azt az ökológiai lábnyomot mutatja ki, amelyet a jelenlegi, egy főre vetített hazai kibocsátások és az erdőtelepítésekből adódó – szintén egy főre vetített – elnyelések alapján lehet számítani. Ahhoz, hogy ez a jelenleg igen nagy lábnyom csökkenjen, vagyis ahhoz, hogy a Föld ne hevüljön túl, minden országnak ki kell vennie a részét a kibocsátások csökkentésben, de ezen túlmenően minden országnak növelnie kell az elnyeléseket is. Most már van kalkulátorunk, amellyel mindenki számára könnyen átláthatóvá váltak az elnyelés növelésének lehetőségei és korlátai. Dr. Somogyi Zoltán, Ph.D
ERTI, Budapest - Jelenleg, a Magyar Elnökség ideje alatt az EU Földhasználati és klímaváltozási (LULUCF) munkacsoportjának a vezetője
