A dolgozat összefoglalója a FATÁJ oldaláról:
A disszertáció a magán-erdőgazdálkodás legfontosabb gazdasági és szervezeti jellegű témaköreit járja körül, a benne zajló folyamatokat és a jelenlegi helyzetét különböző nézőpontokból veszi szemügyre. Az elméleti megalapozást szolgáló modell megalkotása alapján több szakkifejezés magyarázatára és helyesbítésére is sor kerül, amelyek a szektor gyors változásai miatt zavaros jelentésháttérrel alakultak ki.
Az elmúlt évek egyik legfontosabb erdészeti gazdasági kérdése az erdészeti standard fedezeti hozzájárulás kidolgozása volt, amit a disszertáció részletesen tárgyal, és összefoglalja az alkalmazható eljárásokat.
Az erdőgazdálkodók üzemméretével kapcsolatos problémák és elméletek az erdők magánosításának kezdetétől a szakmai közbeszéd egyik központi témáját alkotják. Erre vonatkozóan a disszertáció tényadatokon alapuló vizsgálatot mutat be, amelynek eredményeként olyan üzemméreti pontok meghatározására vállalkozik, amelyek határvonalat jelentenek a különböző gazdálkodói típusok között.
A magántulajdonon végzett erdőgazdálkodásban az erdő jövedelmeinek érintettek közötti elosztása/eloszlása új szempontokat követ ahhoz a korábban általános rendszerhez képest, amiben az erdőgazdálkodók kvázi-tulajdonosi szerepkört is elláttak. A tulajdonosi érdek tiszta formában való megjelenésének jövedelem eloszlásra gyakorolt hatását a disszertáció modellszámítás segítségével tárja fel.
A disszertáció legnagyobb jelentőségű témaköre és legmeglepőbb eredményei a magán-erdőgazdálkodás legégetőbb kérdéséhez, az erdőgazdálkodás rendezetlenségéhez kapcsolódnak. Az elméleti értekezés és a tényadatok alapján végzett elemzés egyaránt arra vezetnek rá bennünket, hogy a problémával kapcsolatos közkeletű vélekedések jelentős része a figyelmet megkapó és kirívó, ámde a probléma egészére nem jellemző esetekből levont következtetések eredményei, és ennél fogva nem alkalmasak a megoldások megalapozására.
Két kiragadott gondolat az erdőgazdálkodási rendezetlenséghez:
Kiderült például, hogy a rendezetlen erdőterületeknek jelentős részén egy, vagy csak kevés számú tulajdonos van, ami nyilvánvalóan megcáfolja, hogy ezekben az esetekben a tulajdonosok döntéshozatali problémái, vagy megegyezés-képtelensége lenne a legfőbb akadályozó tényező. Egyéb esetekben is azt láthatjuk, hogy a földrészleteken belül a kézzelfogható nagyságú tulajdoni illetőséggel (0,3 ill. 0,5 ha) rendelkező tulajdonosok szavazataránya a vizsgált terület túlnyomó részén eléri legalább az 50%-ot, ami a közös megbízotti erdőgazdálkodó kiállításához szükséges. Ezek az esetek is olyannak tekinthetők, amelyekben bár lehet, hogy a tulajdonosok száma nagyon nagy, és az átlagos tulajdoni nagyság nagyon kicsi, önmagában ez még nem lehet indoka a törvénytelen állapotnak, és a kis tulajdoni értékből fakadó érdektelenség nem lehet hivatkozási alap.
Mélyebb részletességgel vizsgálva a rendelkezésre álló statisztikákat azt láthatjuk, hogy a földrészletenkénti tulajdonosi létszám, vagy a földrészletenkénti tulajdoni hányadok szempontjából a rendezett és rendezetlen erdőterületek között bár kimutatható különbségek vannak, még sincsenek éles határvonalak. Ezekből az összehasonlításokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a rendezetlenség állapotának kialakulására nagy hatással volt a tulajdonosváltáshoz kötődő átalakulási folyamat, és ezen belül is a továbbműködésben érdekelt erdészeti szakemberek jelenléte vagy hiánya. A probléma mögött tehát a korábbiakban feltételezettnél fontosabb szerepet játszik a szervezőerő megléte, például az élethivatásszerűen folytatott erdészeti szakirányítást végző vállalkozások működése.