Dr. Hajdú Gábor erdőmérnök, 1932. szeptember 6-án született Kisvárdán, egy nyolcgyermekes pedagógus családban. A család a háború elől Sopronba menekült, és a továbbiakban ott éltek. A híres Berzsenyi Gimnáziumban érettségizett, majd az Erdőmérnöki Főiskolán szerzett erdőmérnöki oklevelet. Gyakorló erdőmérnökként – az akkori szokás szerint – a pártbizottság helyezte el, így került Somogyba. Itt megházasodott, családot alapított és itt élt haláláig. Felsége szintén pedagógus – egy jogász fiuk és két unokájuk van.
Erdőmérnöki diplomája megszerzését követően – 1960-ban – erdőtervezőként helyezkedett el, majd hamarosan a Ladi Erdészethez került, fahasználati műszaki vezetőnek. A kezdetektől elkötelezte magát az erdészeti szakterülettel kapcsolatos kutatással. Tanulmánytervet készített a túlkoros és ritka legelőerdők rekonstrukciójára.
1965-ben az ERTI Erdőművelési és Fatermesztési Osztályára került, mint a Nagyatádi Kísérleti Állomás tudományos munkatársa. A Kaposvári Kísérleti Állomás megalakulásakor, annak igazgatójává nevezték ki, mely beosztását az állomás megszűnéséig, illetve nyugállományba vonulásáig töltötte be.
Kutatói tevékenységét a gyakorlati erdőgazdálkodókkal szoros együttműködésben végezte. Fő szakterülete a cser- és a mézgás éger fatermésének és nevelésének vizsgálata volt. Később a somogyi ezüsthársasok fatermésének, nevelésének kutatásával is foglalkozott, de közreműködött az egyes faállományok vizsgálatában is. Hazai viszonylatban elsőként végzett kéreg-morfológiai vizsgálatokat, elsősorban cseresekben.
Részt vett nagyterületű erdőtelepítési, zöldövezeti és védőfásítási tervek készítésében is. Elemezte a vadkárosítástól védett területeken a fiatalosok növekedését és a biomassza hasznosításának lehetősségét farm-szarvasok takarmányozásában.
Nyugdíjas éveiben is – a Mérnöki Kamara tagjaként szakértőként – szinte haláláig dolgozott.
Kiterjedt szakmai látókörét igazolja a Dél-Dunántúlon, de főképp Somogyban végzett sokoldalú oktatói és szakértői tevékenysége.
Doktori disszertációját 1982-ben védte meg. Tagja volt a Pécsi Akadémiai Bizottságnak és a Nemzetközi Génbank Alnus szekciójának.
Hajdú Gábor nyugalmazott kutatóállomás igazgató életének 71. évében hunyt el.