Dr. Barányi László Bedő-díjas, arany okleveles erdőmérnök, ny. erdőgazdasági igazgató Albertiben (Pest megye) született 1931. december 24-én. Apja tisztviselő, anyja pedagógus volt. Érettségi után 1950-ben beiratkozott a soproni Erdőmérnöki Karra, ahol oklevelét 1954-ben szerezte meg.
Szakmai pályafutása gyakorlatilag teljesen a Duna-Tisza közéhez, a Kiskunsághoz kötődött 1955. október 1-től. Volt erdészeti szakelőadó, erdészetvezető, vállalati főmérnök. 1968-ban nevezték ki a Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. jogelődjének az igazgatójává. Ebben a beosztásban dolgozott 22 éven át, a rendszerváltáskor történt nyugállományba vonulásáig.
Vállalatirányítói munkásságának ideje alatt nagyarányú erdőtelepítés és fásítás ment végbe erdőgazdaságának területén; technológiájának kifejlesztésében meghatározó szerepe volt, például a bolgár gyártmányú lánctalpas kistraktorok széles körű alkalmazásában. (Nem véletlenül került éppen Kecskeméten felállításra 1975-ben az egymilliomodik hektár erdősítés emlékműve.)
Egyetemi doktori címét is a Duna-Tisza közi nagyüzemi fenyőtermelés témakörében készített disszertációja alapján nyerte el 1982-ben. De nagy fejlődésen ment át a fafeldolgozás, a vadászat és a közjóléti erdőgazdálkodás is a térségben igazgatói munkásságának ideje alatt (pl. bugaci fűrészüzem, Kecskemét-csalánosi parkerdő, Lakitelek-tőserdői közjóléti objektum).
Maradandó, nagy alkotása volt a bugaci Alföldfásítási Múzeum létrehozása 1984-ben.
Ifjú kora óta szenvedélyes vadász volt (soproni egyetemista korában nem véletlenül volt „Vadölő" a vulgója). Nagy álmait azonban már nyugdíjasként tudta valóra váltani ezen a téren: három alkalommal volt vadászúton Afrikában, Namíbiában, továbbá egy alkalommal Kanadában, Brit-Kolumbiában (s amit mindig hangsúlyozott ezzel kapcsolatban: a saját költségén).
Érdekes, sokoldalú szellemi alkatára jellemző, hogy háromszor járt Isztambulban a bizánci kultúra közvetlenebb tanulmányozása, kétszer pedig az Osztrák Alpokban a havasok növény- és állatvilágának jobb megismerése céljából.
Ugyancsak személyiségének sajátosságát tükrözi életfilozófiájának írásban is rögzített következő summázata:
„Két végtelen dolog létezik: 1. Világmindenség. 2. Az emberi hülyeség. Az első pont talán nem is igaz. Mindenki járja az életben a maga útját és tanuljon abból, de leginkább mások hülyeségéből; a lényeg, hogy dolgozzon az emberekért."
A kecskeméti megyei kórházban gyógykezelés során kondíciójának váratlan rosszra fordulása következtében 77 éves korában hunyt el.
Hamvait széles körű részvéttől kísérve a kecskeméti köztemetőben helyezték el az evangélikus egyház szertartása szerint. Temetésekor a KEFAG ZRT. részéről Prof. Emer. Dr. Bondor Antal Ph.D., az igazgatótanács elnöke és egykori soproni évfolyamtársa, továbbá Beliczai István erdőmérnök, egykori munkatárs, a vadásztársak nevében pedig Szenek Zoltán, az Országos Magyar Vadászkamara Bács-Kiskun megyei szervezetének titkára mondott búcsúbeszédet. Dr. K.P.