Farkas Vilmos 1915. augusztus 21-ikén, Győrben született gyári munkás családból. 1937-ben kapott erdőmérnöki oklevelet. 1938 és 1945 között magán-erdőbirtokon volt üzemi segéderdőmérnök, majd erdőrendező.
1945-1949-ben a Szombathelyi Erdőgazdaság birtokpolitikai előadója, majd anyagforgalmi osztályvezetője.
1946-ban közgazdaságtudományi doktorátust szerez. 1947-ben egyetemi adjunktus az Erdőrendezési Tanszéken.
1949-től az újjászerveződő Erdészeti Tudományos Intézet Soproni Kísérleti Állomásán üzemgazdasági kutatásokat végez. 1950-ban műszaki doktori címet szerez az Erdőmérnöki Karon. 1951-től első vezetője az újonnan létrehozott Üzemtani Tanszéknek. Megkezdte a hazai viszonylatban csaknem teljesen új tudományágnak: az erdőgazdasági üzemtannak az oktatását, kidolgozta a tárgy jegyzeteit. A tantárgy keretében oktatta a munkajogi ismereteket, valamint a számviteli alapismerteket is. 1956-ban családjával együtt ő is nyugatra indul, de Ausztriában rájön, hogy nem tudja elhagyni a hazáját. Vilmos fia társaival együtt Kanadába megy. A család többi részével hazatér.
Mint az 1956-os forradalom soproni eseményeinek legjobb ismerőjét, 1957-ban a Földművelésügyi Minisztérium által az oktatók ügyeinek a kivizsgálására létrehozott bizottság helyettes vezetője lett, így lehetősége volt sok kollégájának a megmentésére. Ennek is tudható be, hogy 1959-ben politikai okok miatt eltávolítják az egyetemről. 1959-tól 1963-ig a Tanulmányi Állami Erdőgazdaság központjában dolgozik felügyeleti munkakörben.
1963-tól 1967-ig vezeti az Erdészeti Tudományos Intézet újonnan megalakuló Erdészeti Gazdaságtani Osztályát. Kutatási területe az operációkutatás és ezen belül elsősorban a lineáris programozás. „A lineáris programozás matematikai alapjai" című 3 kiadásban megjelent könyve a tématerület magyar alapművének számít. 1969-ben a bécsi Erdészeti Főiskolán, egy féléven keresztül oktatta a lineáris programozást. Több nemzetközi konferencián vett részt, adott elő, tanulmányt küldött.
Sajnos eredményei a hazai szakmai vezetés körében nem élveztek egyértelmű elismerést, ezért újra váltania kellett. 1971-től a szombathelyi Nyugat-magyarországi Fűrészek üzemgazdasági elemzője.
Innen vonul nyugdíjba 1975-ben.
Az egyedüli nevesnek mondható elismerést a könyve után kapta, melyet 1969-ben NÍVÓ díjban részesítettek.
A sors iróniája, hogy ez a kitűnő ember néhány kisebb elismerésen kívül sem állami, sem társadalmi vonalon komolyabb kitüntetésben nem részesült. Kitüntetései: 1952. oklevél, 1961. kiváló dolgozó, 1972. emlékérem, 1975. kiváló dolgozó. 1993-ban az egyetem rehabilitálta, p.h. egyetemi tanári címet kapott.
Dr. Farkas Vilmos 38 évi aktív munkaviszonyának mintegy felét a gyakorlati, felét az oktatói, kutatói pályán töltötte. Mindig fő feladatának tekintette azonban a közgazdasági szemlélet erősítését és elterjesztését az erdészet és a faipar területén.
1983. februárjában (a nap ismeretlen) hunyt el Sopronban. A Szent Mihály temetőben nyugszik.