1944. októberében bevonul katonának, az ezt követő hadifogságból 1946 közepén kerül haza. Pályájának kiteljesedése ezután következik.
A MÁLLERD műszaki főosztályán, az FM erdőrendezési osztályán dolgozik, majd 1952 közepén kinevezik az akkor szervezett Erdőrendezési Intézet igazgatójává. Élete ettől kezdve összefonódott a magyar erdőrendezéssel.
Évtizedeken keresztül vagy közvetlen vezetője, szervezője vagy közvetetten irányítója volt a gyakorlati erdőrendezésnek, annak fejlesztésének. Munkája nyomán az ország valamennyi erdőterületére érvényes üzemterv készül, vezetésével kidolgozzák az Erdőrendezési Utasítást, kialakul a számítógépes feldolgozás, létrejön az országos adatbank. 1960-ban a kormány kinevezi a volt Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetőjének helyettesévé, majd a főigazgatóság átszervezése után a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban főosztályvezetőként dolgozik nyugdíjba vonulásáig.
Hosszú éveken át volt kezében az egész erdőgazdálkodás szakmai vezetése. Ha az 1945 utáni erdőgazdálkodás tiszteletreméltó eredményeiről esik szó, az elválaszthatatlan Sali Emil személyétől, munkálkodásától.
Önmagával szemben a legszigorúbb mércét állította, s azt megkövetelte munkatársaitól is. Munkájában pontos, utasításaiban szabatos, életvitelében egyszerű és derűs volt.
Hivatali elfoglaltsága mellett tudományos kutatással is foglalkozik.
1959-ben kandidátusi, 1974-ben akadémiai doktori disszertációját védi meg. Kitűnő szakíró, tanulmányai és cikkei alapvetőek és irányadók.
Az egyesületi életből is kiveszi részét. Az Erdő-nek alapítástól 27 éven át segítőkész szerkesztő bizottsági tagja. Érdemeit többek között a Bedő Albert-díj ismeri el.
Szakmai kérdések megoldásán fáradozott életének — a szó szoros értelmében vett — utolsó pillanatáig. Halálával az üzemtervezés és az erdőrendezés nemzetközileg elismert szakemberét vesztettük el. Alkotásai, tudományos eredményei azonban túlélik őt, emlékét pedig megőrzik akiket tanított, akikkel dolgozott és akik tisztelték, barátjuknak tekinthették.
Gyanafalván született. Iskoláit Jánosházán és Kőszegen végezte, a Műegyetem erdőmérnöki osztályán 1943-ban szerzett oklevelet. Pályakezdése a háborús időkre esett. Rövid gyakornoki idő után adjunktus az Erdészeti Földméréstani Tanszéken. A Sébor Jánostól kapott útravaló — tudásból és emberségből — meghatározó volt egész életútján.