Erdőmérnök (Hámor, 1857. április 2. - Budapest, 1922. július 21.).
A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia erdőmérnöki szakát 1878-ban végezte, majd a máramarosszigeti erdőigazgatóságnál gyakornok lett. 1880-ban államvizsgát tett. 1881- 82-ben a földművelésügyi minisztériumban volt gyakornok, 1881-85-ben az óvízi erdőgondnokságnál (Szepes vármegye) erdész. 1885-ben a vadászerdei erdőgondnokság (Temes vármegye.) vezető erdésze és az ott alapított erdőőri szakiskola tanára, 1886-ban főerdész és igazgató tanára volt. 1891-től a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián rendes tanár erdőművelést, erdővédelem-, növény- és állattant adott elő. 1898-tól az általa szervezett központi erdészeti kísérleti állomás első vezetője. 1910-ben az Erdészeti Kísérleti Állomások Nemzetközi Szövetsége elnökévé választotta. Több külföldi tanulmányutat tett. Jelentős szakíró. Munkatársa volt az Erdészeti Lapok című folyóiratnak és 1899-től 1918-ig szerkeszti az általa alapított Erdészeti Kísérletek című folyóiratot.
F. m.: Hengertábla… (Bund Károllyal és Tavi Gáborral, Besztercebánya, 1892); Szervezzük meg a magyar erdészeti kísérletügyet (Selmecbánya, 1893); A selmecbányai magyar királyi erdőakadémia története (Bp., 1896, franciául: 1899); Erdőműveléstan (Bp., 1898); Az árvízvédelmi füzesek telepítése és művelése (Bp., 1898, franciául is: 1899 és 1903); Az akácfa monográfiája (Bp., 1911, franciául és németül is); Magyarország erdészete. Az erdészeti kísérletügy Magyarországon (Bund Károllyal, Selmecbánya, 1914); Erdészeti kísérletek (Selmecbánya, 1915). - Irod.: V. J. (Erdészeti L. 1922); Róth Gyula: Emlékbeszéd V. J. volt főiskolai tanár szobránál (Erdészeti L. 1930).