Csurgón született 1890. szeptember 2-án. A Csurgói Református Főgimnáziumban érettségizik. Még az év őszén a Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola rendes hallgatója Selmecbányában, az Erdőmérnöki Szakosztályban. Tanulmányait jeles - jó eredménnyel végezte. Kiemelkedő sportteljesítményei: birkózásban többször főiskolai bajnok, kardvívásban is mindig dobogós, de egyéb, atlétikai sportágakban is élen jár. Kiváló volt a főiskolai sport egyik különleges ágában, a sörpárbajban is.
1910. október 1-től évi 600 koronával rendszeresített állami ösztöndíjat nyer. A tanulmányait 4 év után befejezi és erről 1913. augusztus 1-i dátummal végbizonyítványt kap. 1913. október 16-án kinevezik erdőmérnök gyakornokká a Temesvári Magyar Királyi Állami Erdőhivatalhoz, az állást azonban soha nem foglalta el. 1913. október 1-én bevonult egyéves önkéntes katonai szolgálatra. A Császári és Királyi 69-es (Székesfehérvári) Gyalogezredbe sorolják be és itt teljesít szolgálatot az I. világháború végéig, főhadnagy és tartalékosként százados. Beosztásai: szakaszparancsnok, századparancsnok. Kétszer sebesül: 1914. december 1. és 1915. április 9. Kitüntetései: III. osztályú Katonai Érdemrend, Signum Laudis, I. o. Ezüst Vitézségi Érem kétszer, II. o. Bronz és Ezüst Vitézségi érem, K. u. K. Károly Csapatkereszt, Sebesülési érem. 1918. június 15-ének hajnala már a Piave északi partján éri Fogságba esik. 1919. október 18-ig fogság, valahol Dél-Franciaországban 1919. november 12-én szerel le. Még a katonáskodás alatt, 1917. április 28-án, a földmüvelésügyi miniszter magyar királyi segéderdőmérnökké nevezi ki, de a leszerelés után azonnal, november 13-án, beosztást kap az FM-be, az I-B-5 ügyosztályra, és november 16-án sikeres államvizsgát tesz. Az FM Erdészeti Építkezések Ügyosztályán az út és vasút építések központi előadója lesz. 1922. május 14-én erdőmérnöki minőségben véglegesítik.
Az Országos Erdészeti Egyesületbe való felvételéről szóló értesítést Kaán Károly írta alá 1922. december 14-én. 1923. október 8-án megbízzák a Szinvavölgyi Erdei Vasútépítési Kirendeltség vezetésével. Március 10-én a beosztásának érintetlenül hagyása mellett áthelyezik a Miskolci Magyar Királyi Erdőigazgatósághoz Diósgyőrbe. A belügyminiszter 1926. június 10-én kelt rendelkezéssel engedélyezte számára a névmagyarosítást, a Fejes név használatát. 1928. január 1-i hatállyal főerdőmérnökké nevezik ki.
1929. november 23-án kinevezik a Lillafüredi Állami Erdei Vasút Üzemvezetőjévé, 1930. augusztus 23-val pedig a Miskolci Erdő lg. alá tartozó Mocsolyástelepi Erdőhivatal vezetőjévé. 1932. március 26-ától a Nagysomi (Diósgyőr) M. Kir. Erdőhivatal vezetője. Kormányzói elhatározásból, 1936. január 1-től a m. kir. erdőtanácsosi címet adományozzák neki. Ehhez a Kormányzó ez év július 1-én kelt elhatározásával erdőtanácsosi jelleget adományoz. Végül 1937. június 25-én erdőtanácsossá nevezik ki.
Tekintetes és nemzetes, vitéz Fejes József urat, m. kir. erdőtanácsost, 1938. augusztus 4-én a miniszter áthelyezi Diósgyőrből Gödöllőre a m. kir. állami és koronauradalmi erdőigazgatósághoz, és megbízza az I. számú (alsó) erdőgazdasági körzet felügyeleti tiszti teendőinek ellátásával. 1941. június 21-én áthelyezik a minisztérium erdészeti főosztályára. 1942-ben az Erdészeti Építkezések Ügyosztályának a vezetője, és a visszatért területeken, Kárpátalján és Erdélyben beindult építkezéseket szervezi és ellenőrzi.
A Kormányzó 1944. július l-ével miniszteri tanácsosi címet és jelleget adományoz. Ezzel a nagyságos és nemzetes címet használhatja. A közeledő front miatt a minisztérium a Dunántúlra költözik. Hiába gyakorol nyomást rá a miniszter, inkább a helyén marad. A kiürítéssel kapcsolatos, 1944. november 10-én kelt megbízás szerint csoportfőnök lesz. 1944. október 16-án (a Szálasi hatalomátvételkor) kényszer hatására esküt tesz Szálasira, és megbízzák a főosztály vezetésével. Két ügyosztályt a kincstári gazdálkodásit és az állami általános termelésit irányít. A Budapestre menekült erdészeket igyekszik elhelyezni, illetve Budapest tüzelővel való ellátását szervezi.
1945. június 22-én kelt határozatban az FM Igazoló Bizottsága vezető állásra alkalmatlannak mondja ki. A döntést azzal indokolják, hogy tagja volt a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségének, valamint, hogy 1944. október 16-án vezető állásra lett megbízva.
Az államrendőrség politikai osztálya 1945. október 20-án kelt jelentésében ezzel szemben úgy foglal állást, hogy a beosztást nem politikai állásfoglalásáért kapta.
A közben benyújtott keresetre a Népbíróság az ellene emelt vád alól felmenti 1946. március 8-án. Indoklása szerint a Szálasira tett eskü kényszer hatására történt, a kinevezése a szakmai tudásának volt köszönhető.
1947. április 29-én dr. Tildy Zoltán elnökigazgató kijelöli a MÁLLERD ügyvezető igazgatójának helyetteséül. 1948. március 1-én Tildy arról is értesíti, hogy fizetését az 1944. június 30-i előléptetésének megfelelően az V. osztály l. fokozatába tartozóként állapítja meg.
1948. április 21-én, már Dobi István, arról értesíti, hogy a köztársaság elnöke miniszteri osztályfőnökké nevezi ki, IV. osztályú fizetéssel. Ismét miniszter-helyettesi beosztás.
1949. április 1-én visszaminősítik a MÁLLERD Termelési főosztálya helyettes vezetőjének. A miniszter 1949. május 13-án még kinevezi a MALLERD ügyvezetőség tagjává, de június 24-én a vezérigazgató-helyettes a titkárságra osztja be.
1949. augusztus 8-án arról értesítik, hogy az ügyvezetőségi tagságát a miniszter visszavonta. 1950. szeptember 13-án áthelyezik a minisztérium erdészeti főosztályára főmérnöknek. Szeptember 18-án újabb esküt tesz, most már a Magyar Népköztársaságra. Országfásítási munkakörben dolgozik, de október 31 -i dátummal rendelkezési állományba helyezik, illetve végelbánásban részesül.
Ezt azonban nem várja meg, 1950. november 16-án felveszik az UVATERV-hez. Mérnök a Vasút Osztályra. Tervez több normál és keskeny nyomközti vasutat.
1954. október 21-én, átszervezésre hivatkozva nyugdíjazzák. Elmegy flguránsnak a saját tervező brigádjához, így valamivel több pénzt keres, mint a nyugdíj. Mozgósítja a volt barátokat, ismerősöket állást kérve. Nem könnyű, sokan elfordultak tőle. Erdész vonalon mindenki.
Végre 1955. március 7-től a Bányászati Tervező Intézetnél sikerül elhelyezkednie. Szeptember 1-től az Ellenőrzési Osztályról áthelyezik a Mélyépítési Osztályra irányító tervezőnek. Itt tervezi és műszaki ellenőrzi az Oroszlány 15; 22 és 23-as akna építményeit, utakat, valamint a Lyukóvölgyi bánya építményeit is.
1965. áprilisában végleg nyugdíjba megy, már 75 éves.
1970-ben aranydiplomát kap. 1972. április 29-én már nem ébred fel.